Röviden és tömören a Panama-csatorna történetéről



Yüklə 111.55 Kb.
tarix25.04.2016
ölçüsü111.55 Kb.
Röviden és tömören a Panama-csatorna történetéről
Dr. Nagy László1

A következő rövid összefoglalóban kronologikus rendben mutatom be Panama és a Panama csatorna történetét:

1501. Rodrigo de Bastidas Európából elsőnek érte el Panamát.

1502. Christopher Columbus elhajózik a Panamai partoknál.

1503. január 9. Christopher Columbus visszatér a Belen (Panama) folyó torkolatához, ahol garnizont alakít ki. Április 6-án visszaver egy indián támadást a Belen folyó torkolatánál lévő táboruknál, majd április 16-án elhagyja táborát, és három hajóval visszahajózott Spanyolországba.

1509. Lope de Orlando felfedezi a Chagres folyó bejáratát.

1509-1520 A spanyolok elfoglalják Új-Granada (a mai Kolombia, Ecuador, Panama és Venezuela) területét.

1513. szeptember 25. Vasco Nuñez de Balboa spanyol felfedező átkel a földszoroson és az un. Déli-tengert (Csendes-óceánt) Spanyolországnak követeli.

1514. Panamába költözött 1500 spanyol telepes.

1519. augusztus 15. A spanyol-baszk conquistador Pascual de Andagoya és 400 telepes megalapítja Panama várost.

1534. V. Károly király felméreti, hogy lehet-e csatornát építeni a földszoroson keresztül.

1552-ben egy pap, Francísco López de Gómara könyvében vetette fel elsőként a csatorna helyének kérdését, a legjobb választási lehetőségek között Panamát, Nicaraguát, Dariént és Tehuantepecet sorolta föl.

1573. február 11. Sir Francis Drake támadása Panama ellen.

1595. Megkezdődik a San Lorenzo erőd építése Panama-városban. Az erődöt az arany- és ezüstszállító hajók rakományának összegyűjtésére tervezik.

1597. Megalakítják Portobello települést az Atlanti oldalon. Panama-városba érkezett az arany és az ezüst, amit a „Királyi úton” szállítottak az atlanti oldalon lévő Portobelloba, ahonnan hajón vitték a Cartagenai gyűjtőhelyre. Az Armada kétszer jött egy évben Cartagénába elszállítani az összegyűjtött kincseket.

1624. május 3. A spanyol ezüst flotta Panamába hajózik.

1671. január végén Henry Morgan kalóz elfoglalta Panama-várost és felgyújtotta.

1673. Panama-város újjáépítése.

1739. november 22. Edward Vernon admirális elfoglalta a spanyol települést Portobellot és Panamát hat hadihajóval.

1815. Simon Bolivar a Latin-Amerikai szabadságharcos, a Panama szorosnál egy csatorna építését tervezi.

1799 – 1804. Alexander Humbolt a nagy német utazó, aki bejárta Új-Granadát, a Panamában létesíthetőt tartotta a legjobbnak a lehetséges csatorna nyomvonalak közül, annak ellenére, hogy nem járt a helyszínen. 1811-ben megjelent tanulmányában, a legkevesebb nehézséggel járó csatorna útvonalként Nicaraguát jelölt meg.

1820-as években elsősorban az Európai események következtében hanyatlani kezdett a spanyol hatalom.

1825. október 26. Megnyílilt az Erie csatorna az USA-ban, a 36 zsilip mintegy 160 méter szintkülönbséget küzd le.

2827-29 között elkészült az első tanulmány Colon és Panama közötti vasút építésére a Kolumbiai kormány megrendelésére.

1840. John Lloyd Stephens (aki később a Panama vasút első elnöke lett) amerikai utazó szerint a csatorna megépítése 25 000 000 dollárnál nem kerülne többe.

1821. november 28. Panama elszakad Spanyolországtól és Új-Granada megyéjévé válik.



1831-ben Panama külső nyomásra újból csatlakozott megkisebbedett Kolumbiához.

1835. Andrew Jackson az Egyesült Államok elnöke megparancsolja, hogy végezzenek megvalósíthatósági vizsgálatot egy óceánokat összekötő csatorna kialakíthatóságára.

1848. januárjában aranyat találtak Kaliforniában. december 26-án érkeznek az első Kaliforniai aranyláz aranyásói a San Franciscoi tengeri továbbutazás miatt Panamába.

A Panama vasút a csatornaépítés előtt


1848. William Henry Aspinwall, John L. Stephens, és Henry Chauncy, New York-i üzletemberek, megalapítják a Panama Hajótársaságot alapítanak New York és San Francisco közötti levél szállításra Panamán keresztűl.

1848. William Henry Aspinwall engedélyt szerez Új-Granada kormányától, hogy a szoroson keresztül vasutat építsen.

1849. április 7.-én a Panama vasúttársaság megalakulása New Yorkban. Ez lesz a világon az eslő transkontinentális vasút. Távoli országokból, mint Kína, Kelet-India, Írország, Anglia, Németország, Jamaika érkeztek a munkások. A vasúti szerződés tartalmazza, hogy az Egyesült Államoknak jogában áll megvédeni a vasutat a fenyegetéstől.

1849. február 28. Gőzhajó szállítás kezdődik Panama-város és San Francisco között. A Pacific Mail Steamship Co. az első aranyásókat szállítja, köztük ötven perui bányászt.

1850. Megkezdődik a Panama vasút kivitelezése a Monkey hegynél, amit nemsokára Hope hegynek keresztelnek át. Egyes források szerint az építkezés ideje alatt egyes becslések szerint 40 000 halott volt (minden talpfa egy keresztfa). Egyszerűen csak „Pestisfészek”-nek nevezik Panamát! Az első 12 km-es szakasz 1851-re készült el, mely mérföldenként fél dollárért szállította az utasokat.

1850. Colon-Panama-város közötti út, mint az aranyláz útjának megalapítása.

1850-es években Vanderbuilt amerikai utazó 65 600 000 USD-re becsüli a csatornaköltséget.

1852. Ulysses S. Grant egy katonai zászlóaljat vezet hozzátartozóikkal Panamán keresztül Kaliforniába.

1855. január 28. Elkészül a Panama vasút 8 millió dollárért. Vasárnap az első vonat az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig haladt. A 49-esek, a Kaliforniai Aranyláz helyszínére igyekezve a panamai vasúton rövidítik le az Egyesült Államok keleti partjától a nyugati partig tartó útjukat. Egy vasútjegy ára 25 aranydollár volt, sokan inkább a síneken mennek.

1855 - 1870. A Panama vasút 16-44 %-os osztalékot fizet évente, összesen 15 év alatt mintegy 800 millió dollár (az építési költség 100-szorosa) volt a bevétel.

1859. április 25. Elkezdődik a Szuezi csatorna építése.

1861 - 1867. A panamai vasút a polgárháború idején csapatokat, utánpótlást és aranyat szállítot az USA egyik partjától a másikhoz. Csak 1869-re készült el az Egyesült Államok első transzkontinentális vasútja.



1869. november 17-én adták át a Szuezi-csatornát,




Ferdinand de Lesseps a Szuezi-csatorna építkezésének szervezője az évszázad embere, a zseniális alkotó 1880-ból származó arcképe, amikor már megtört a Panama építkezés kudarcától.

Az amerikai kontinenst átszelő csatornára 17 változat van elképzelés szinten, ezek közül kellett a legmegfelelőbbet kiválasztani.

1875. Az USA terv zsilipes csatorna, mely 94 600 000 USD költséggel megvalósítható, az újabb vizsgálat azt mutatta, hogy 209 000 000 USD a várható költség.

1875. Ferdinand de Lesseps, a Szuezi csatorna hőse kijelenti, hogy tengerszinti csatornát kell építeni a két óceán között. A Szuezi csatornánál szerzett tapasztalatait akarja itt is autodidakta módon megvalósítani nem számolva különbségekkel.


A Szuezi-csatorna építése


1875. Francia számítások szerint a csatorna várható bekerülési költsége 214 000 000 USD, háromszorosa a Szuezi csatorna költségének.

1875. Első francia expedíció a csatorna nyomvonalának felmérésére. Az első expedícióban részt vett Gerster Béla magyar mérnök is.

1875. A vasúti szerződés megújítása Panamával. A Vasúttársaság 1 millió dollárt fizet aranyban, valamint évente 250 000 dollárt a szerződés lejártáig (99 évig). A vasúttársaság meghosszabbítja a sineket a panamai öbölig, hogy a mélytengeri hajók is kapcsolódhassanak a vasúthoz. A kolumbiai posta, a hivatalos szervek és a katonaság számára ingyenes a szállítás.

1876. Párizsban Ferdinand de Lesseps nemzetközi „geográfiai” konferenciát hívott össze (Türr István elnöklete alatt) tudatni a világgal, hogy a franciák a föld legnagyobb építkezésébe kezdenek. A konferencián döntésre kellett jutni:



  • melyik a kedvező útvonal,

  • milyen csatorna legyen (tengerszinti vagy zsilipes) Panamában.

Bonaparte Lucien Wyse tengerszinti csatornát javasol, 14 kilométer hosszú alagúttal, ezzel kegyvesztet lett Ferdinand de Lessepsnél. Ugyancsak kegyvesztett lett Gerster Béla is, mert ő zsilipes csatornát javasolt.




Tűrr István a legendás életű Tűrr tábornok, felesége, III. Napóleon unakahuga révén került rokoni kapcsolatba Bonaparte Lucien Wysevel és Jacques de Reinach báróval.

1876. Az USA lemond a Panama csatorna építéséről, mert a franciák beelőztek.

1876. Park a Panama vasúti részvények fő tulajdonosa 3 000 000 USD dollárt kér a tulajdonában lévő vasúti részvényekért, ami a duplája a piaci árnak.

1876. Megtalálják a Culebra hágót (84 m), ami 60 méterrel alacsonyabb, mit a vasúti hágó.

1878. év elején a második francia expedícióból kiválva Bonaparte Lucien Wyse Bogotában 99 évre megköti a csatorna koncessziót egy társaság (Societé Civil) nevében (un. Saglar-Wyse megegyezés). A koncesszió szerint Kolumbia az első 25 évben 5 %-t kap a bevételből, de legalább 250 000 USD-t, 500 000 ha földet átenged a csatorna társaságnak, ami egy 0,2 km széles földsávnak felel meg.

1878. Gerster Béla „A magyar mérnök és építész egylet közlönyében” (III. füzet pp. 81-97) részletes leírást közöl a 17 vizsgált lehetséges csatorna nyomvonalról a Közép-Amerikai térségben: „Az amerikai földszoros átmetszése érdekében végzett előmunkálatok” címmel.

1878. Panama-város harmada porig égett.

1878. A Societé Civil (Türr István, Bonaparte Lucien Wyse és Jacques de Reinach báró) a koncessziót a francia csatorna társaságnak, az Universelle du Canal Interoceanique-nak adják el 2 millió USD összegért. Türr a rá jutó összegből azonnal kiváltja a Korintoszi-csatorna koncessziót.

1878. A csatorna becsült ásási munkái 46-ról 75 millió köbméterre nőnek.

1879. Lesseps száraz évszakban Panamába látogat, haza úton 170 000 000-ról a költségeket 131 000 000 dollárra csökkenti.

1880. január 1. A Panama-csatorna építkezése szimbolikusan megkezdődik a francia diplomata Ferdinand de Lesseps irányításával. A fizikai munka egy évvel később indul meg.

1880. március 8. Rutherford B. Hays elnök deklarálja, hogy az Egyesült Államoknak illetékessége van minden csatorna építés felett Panamában.

1880-1902. Több lázadás tör ki Panama függetlenségéért.

1881. Bebizonyosodik, hogy nem lehet a csatornát a vasút nélkül megépíteni. Jóval a piaci ár felett 20 000 000 USD-ért francia csatorna társaság megvásárolta a panama vasút részvényeit, ami elviszi a meglévő pénz harmadát. A vasutat személy- és földszállításra alkalmazzák.

1881. március 3. Az Universelle du Canal Interoceanique társaság francia törvények szerint működik.

1881. május 18-án Türr István a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. A tervek elkészítésével Gerster Bélát bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Az építésében még négy magyar mérnök - Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – vett részt.

1882. január 20.-án kezdődött az építkezés, már első évben 20000 Nyutat-Indiai munkást vettek fel.

1882. szeptember 7.-én erős földrengés rázta meg Panama-várost, és másnap újra.

1882. A csatorna alapító-részvényei 15-szörös áron cserélnek gazdát.

1883. március elsején megérkezik a munkamániás Charles Dingler, az építkezés irányítója (szerinte csak a lusták kapják el a sárgalázat). Dingler csökkentette a rézsűk hajlásszögét 1:1-ről, véleménye szerint a korábban megállapított 74 millió m3 helyett csak 45 millió m3 földet kell kifejteni.

1883. Ismét felmerül a kérdés, hogy nem a Nicaraguai csatornát kellene inkább megépíteni? (ott csak 47 m magas a hágó, óriási a víztartalék, kevesebb betegség).

1883. áprilisában új nagy kotrók érkeztek, a havi bejelentett teljesítmény 2 millió m3 lett.

1883. őszén megérkezik Charles Dingler családja, ekkor már 19000 ember dolgozik az építkezésen, amiből csak 2000 fehér. A napi bérlista 40000 USD.

1884. Dingler újraszámolta a kiásandó föld mennyiségét, ami 120 000 000 köbméterre jött ki, annyival többre, mint a teljes Szuezi csatorna földmunkája.

1884. A Culebra domb 103 méter magas, a csatorna mélysége 9 méter a tengerszint alatt, fenékszélessége 22 méter. Hová kerüljön ez a roppant földmennyiség?

1884. március 4. A további költségek fedezésére vonatkozó sorsjegy kibocsájtás meghiúsul, 2 millióból csak 800000-t jegyeztek.

1884. újévkor meghal Charles Dingler felesége, és nem sokkal előtte a fia. A vezető megtörten távozik.

1884. Philippe Bunau-Varilla (25), francia mérnök Panamába utazott, a csatorna építés irányítására.

1885-ben már jelentkeztek suvadások, ami a geológusoknak végtelenül izgalmas, az a mérnököknek pedig egy lidércnyomás. Megfigyelték, hogy a suvadások esőzéskor keletkeznek.

1885. Év elején Colon porrá égett a panamai polgárháborúban.

1885. márciusában újabb 24 millió USD kölcsön felvétele vált szükségessé.

1885. június visszatérés az eredeti 240 millió USD költségvetéshez.

1887. szeptemberében Ferdinand de Lesseps feladja elképzelését a tengerszinti csatornáról, efogadja, hogy zsilipes csatornát kell építeni, a vízszintet 49 méteres magasságban határozták meg. Hiába cselekszik azonnal, a döntés későn született meg.

1887. októberben Gustav Eiffel megbízást kap a zsilipek tervezésére és építésére (24 millió USD).

1887. A földmunka bevágása 23 méteres fenékszélességgel épül keresztül a dzsungelen. A legnagyobb erőfeszítések 1887-1888-ra estek, amikor 18000 munkás évente mintegy 15000000 köbméter földet távolított el.

1888. június 5. A sorsjegy kibocsájtást a szenátus több, mint felének anyagi meggyőzése után a szenátus engedélyezi (a későbbi nyomozás és bírósági ítéletek miatt nevezik a szenátus megvesztegetését panamázásnak).

1888. december 8-tól két hét alatt 270 frankról 160 csökken a részvény árfolyam, év végére 115 frank. Csőddel fenyeget a Panama-csatorna építés.

1889. Ferdinand de Lesseps felhagy a Panama-csatorna projektel. Több, mint 5000 francia és több, mint 25000 más nemzetiségű hal meg az építkezés 8 éve alatt főként malariában és sárgalázban.

1889. február 4. A polgári törvényszék felszámolót jelöl ki.

1889. május 5. A felszámoló leállítja az építkezést.

1889. Philippe Bunau-Varilla megszerzi a csatorna koncessziót és felvásárolja a részvények nagy részét.

1889-ben az amerikaiak csatorna társaságot jegyeztek be Nicaraguában, azonban az 1893. évi Wall Street-i pánikban a társaság tönkrement.

1889-ben megalakul a Boston Fruit Company, mely egy kis Közép-Amerikai céggel egyesülve létrehozza az amerikai kolonializmus fedőcégét az United Fruit Company-t 1899-ben, az akkori idők legnagyobb mezőgazdasági vállalkozását.

1892. november 21-én Jacques de Reinach bárót reggel a lakásán holtan találták. Őt és egy nemzetközi szélhámost Cornelius Herzet vádolták, hogy a kezükön mentek keresztül a vesztegetési pénzek. Az állami tisztviselők és törvényhozók javára kiállított csekkeken szereplő összegek 4000-től 60000 dollárig terjedtek (egy középosztálybeli francia éves fizetése 1000 dollár volt).

1893. január 10. Az első büntetőper a Panama-csatorna vesztegetés ügyében. Kiderül, hogy a csatorna társaság 2575 napilapot fizetett le! A szenátus felének megvesztegetése volt a panamázás.

1893. Első fokon két év börtönre és 20 000 frank (4000 dollár) pénzbüntetésre ítélték Gustav Eiffelt, de másodfokon a bíróság megállapítása szerint nem követett el bűnt, csak tisztességtelen haszonnal dolgozott.

1893. A 10 éven keresztül folyt építés után I. György görög király és Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében adták át a Korinthoszi-csatornát. A csatorna 6343 méter hosszú, 8 méter mély. A vízfelszínen 25, a csatorna fenekén 22 méter széles, így csak a kor kisebb méretű hajói kelhettek át rajta. A munka során 1200 tonna lőport, 450 tonna dinamitot használtak fel. Az építkezést földcsuszamlás is megzavarta, egy 30 méteres szakasz beomlott, amikoris halálos áldozatok is voltak. A csatorna 325 kilométerrel rövidítette le a kereskedelmi útvonalakat, és évente 12 500 hajó átkelését biztosítja.

1894. Philippe Bunau-Varilla a legnagyobb részvénytulajdonossá válik az Új Panama Csatorna Társaságnál.

1902. január 4. A francia tulajdonosok felajánlják a Nicaraguai csatorna jogainak eladását az Egyesült Államoknak 109 millió USD-ért.

1902. március. A Morgan bizottság 7:4 arányban a Nicaragua csatornát támogatja.

1902. május 14. Kitör a Monotombo vulkán Nicaraguában. Innentől a Panama-csatornát támogatják az Egyesült Államokban. (A Panama-csatorna előnyei: nincs földrengés, kisebb kanyarokra van szükség, van vasút, megkezdett építkezés, rövidebb átkelési idő, kevesebb zsilip, kisebb költség.)

1902. június 19. Kongresszusi döntés 42:34 Panamának Nicaraguával szemben.

1902. Az Egyesült Államok 40 millió USD-t ajánl addigi építkezésért, amibe a franciák Philippe Bunau-Varilla javaslatára belemennek.




Philippe Bunau-Varilla, a francia csatornaépítkezés vezetője, aki kiközvetítette az Egyesült Államoknak a csatornaépítést, lobbizott és megszervezte Panama elszakadását a Kolumbiától, aláírta a panamaiakra szégyenletes csatornaszerződést, és akinek halála után a családja nem tudta, honnan származott a vagyona.

1902. junius 19. Az Egyesült Államok szenátusa a panamai helyszínnel ért egyet szemben Nicaraguával. Az USA kongresszusa felhatalmazást ad, hogy 40 millió dollár értékben megszerezzék a csatorna helyéül szolgáló területet.

1903. Az Egyesült Államok 10 millió dollárt akart fizetni Kolumbiának a csatorna jogokért, de azok keveslik a pénzt és elutasítják az ajánlatot.

1903. március 14. Bár Kolumbiai szenátus elutasította az ajánlatot, az Egyesült Államok szenátusa ratifikálja azt, így az USA jogot formál a Panama-csatorna megépítésére, és a 10 km széles csatorna övezetre.

1903. október 10. Philippe Bunau-Varilla találkozott Roosevelt elnökkel Washingtonban, majd tájékoztatta, hogy a panamaiak egy csoportja forradalomra készül. Megkérdezte, hogy az Egyesült Államok meg tudja-e előzni azt, hogy a kolumbiai csapatok szétverjék a forradalmat. Utánna többször egyeztetett a külügyminiszterrel.

1903. Philip Bunau-Varillával, mint közvetítővel Dr. Manuel Amador panamai orvos, a későbbi első panamai elnök az Egyesült Államokban tárgyal a Kolumbiától történő elszakadásról. (Annyi pénze sem volt, hogy oda utazzon a tárgyalásra!) Varilla még zászlót is hímeztetett Panamának, de a panamai „lázadók” nem azt választották, hanem amit feleségeik készítettek. >>



1903. szeptember 17. Az Egyesült Államok csapatokat küld Panama hogy biztosítsák a vasútvonalat ha esetleg támadás érné.

1903. november 2-án több, mint 200 katona érkezik Cartagena-ból egy hadihajón Colonba, és befut a Dixie csatahajó is az USA (vasúti) érdekek védelmére. A vasút vezetője „elrejtette” a személyszállító kocsikat, így csak a tiszteket szállították el Panama-városba, ahol fogságba estek. 57 évvel a vasúti egyezmény megkötése után az Egyesült Államok Kolumbia ellen fordította azt.

1903. november 3. Választások az Egyesült Államokban, ezen a napon kell a függetlenséget kikiáltani Panamában. A függetlenség kikiáltása után 80 perccel az Egyesült Államok elismerte Panamát. 3-án és 4-én további hét csatahajó érkezett mindkét partra, hogy biztosítsa az ország védelmét. A panamai kiadásokat a Brandon bankház finanszírozta, mert az USA az azévi költségvetetésben nem volt költségvetési sor más országban puccs támogatására.

1903. Az Egyesült Államok azt a 10 millió dollárt szánt a Panama függetlenségére, amit a Kolumbiai keveselt. Az összeg nagy része Amador elnökhöz vándorolt, de részesedett belőle Salazar Huertas kapitány a Panama-városi helyőrség parancsnoka (későbbi hadügyminiszter) 50000 USD erejéig, minden katona 10 USD-t kapott, aki részt vett a függetlenség „kivívásában”. Az összes áldozat egy kínai boltos és egy szamár volt. A panama csatorna, Roosevelt elnök agresszív külpolitikájának sarkköve, 10 év múlva készült el. 6 millió dollár a J.P. Morgan bankháznál landolt New Yorki ingatlanok elsődleges zálogleveleiben.

1903. november 9. 8000 USD fizetett Panama a 200 kolumbiai katona elszállítása, mert az őket szállító katonai hajó november 3-án elmenekült, amikor a Dixie csatahajó ráfogta az ágyúit.

1903. november 18. Bunau-Varilla aki a forradalom napján felhatalmazást kapott, hogy mint külügyminiszter Wahingtonban tárgyaljon a csatornáról egy nappal a panamai delegáció megérkezte alőtt aláírta a szerződést, mely az Egyesült Államoknak egy földsávot bitzosít a panamai földszoroson keresztül valamint a jogot a Panama-csatorna építésére.

1904. május 04. A francia létesítmények átadása, az amerikaiak 23 millió m3 bevágást ismertek el (más források 40 illetve 60 millió m3 kész földmunkát említenek). A vasutat 5 millió dollárra értékelték.

1904-ben Dr. William Crawford Gorgas felszámolja a sárgalázat Panamában.

1904. Megkezdődik a Panama-csatorna építése. Roosevelt elnök első vezető mérnökké nevezi ki John Findley Wallance-t. Wallace a Culebra bevágásnál a francia gépekkel azonnal munkához látott, saját bevallása szerint kaotikus körülményeket talált az építkezésen:


        • Több millió dollár értékű francia felszerelés hever hatalmas kupacokban.

  • A rozsdás lokomotivokat benőtték a növények.

  • A kotrógépek felborultak vagy elsűlyedtek.

  • A vasutak és a csővezetékek szétszórva hevertek.

  • A legtöbb francia épület elhagyatott és elhanyagolt állapotban van.

  • Szegényes az infrastruktúra és az egészségügyi viszonyok.

1904. Wallace ahhoz van szokva, hofgy „civilizált” körülmények között dolgozzon, ez itt minden csak nem civilizált. A munkások egyszerű házakban laknak, nincsenek nyilvános épületek, kevés út van és hiányzik a szennyvízelvezető rendszer. Az emberek betegek, belehalnak a maláriába és a sárgalázba. Wallace aggódva a saját egészségéért egy év után lemond.

1904. Az Egyesült Államok megvásárolja a vasutat, a gépeket és az infrastruktúrát Franciaországtól 40 millió dollárért, az ellenőrzés jogát a Panama-csatorna területére 10 millió dollárért. Panama az US dollárt nyilvánítja saját valutájának.

A Panama-csatorna építésekor a vasút lesz az éltető vonal. Kétszáz vonatnyi kiásott talajt, szikát távolítanak el naponta az építési területről. Vasúton szállítják a szükséges anyagokat és a munkásokat is. Továbbá eleinte a vonatok hálóhelyül szolgálnak a dolgozóknak.

1904. május 4. Az Egyesült Államok átveszi a Panama-csatorna építési munkálatait.

1904. október 21. Panamaiak csapnak össze amerikai tengerészgyalogosokkal Panamában egy rövid felkelés során.

1904. november 13-án, vagyis egy nappal azután, hogy az első Bucyrus-masina a Culebra árokban megkezdte a munkát, egy kisebb földcsuszamlás következtében

1904. Panama bevezeti az amerikai dollárt fizető eszközül.

1905. év elején megérkezik több mint 100 db, minden korábbinál nagyobb Bucyrus kotró.

1905. június 25. John Findley Wallace leváltása után öt nappal később a nagy vasútépítő John F. Stevens kinevezése az építkezés irányítására. Stevens a meghatározó, erős kezű vezető felismeri, hogy mielőtt a munkások belefoghatnának a csatornánál a munkába, megfelelő lakásokra, víz- és szennyvízhálózatra, biztonságra és pihenési lehetőségre van szükség. A jó életfeltételek ösztönzik a dolgozókat, hogy kitartsanak a projekt befejezéséig.

1905. augusztus 1. Stevens minden munkát leállíttat a Culebra bevágásnál. Egy év leforgása alatt 1250 lakást, kórházat, igazgatósági épületeket és pihenőközpontot épített. 1200 valamikori francia épületet hoztak rendbe. Továbbá bíztatták az asszonyokat és a családokat, hogy költözzenek a csatornához. Stevens valószínűleg legjobb döntése volt, hogy lehetővé tette Dr. Gorgas-nak hogy megkaphassa az embereket és eszközöket, amire csak szüksége volt a sárgaláz megszüntetéséhez. 

1906. január 10. a végleges terv bemutatása, a tó vízszintje 29 méterrel van a tenger felett.

1906. november 9. Theodore Roosevelt egy 17 napos Panama és Puerto Rico úton vett részt. Ő az első elnök, aki hivatalos út miatt elhagyja az USA-t.

1907. év eleje, a rossz nyelvek szerint Stevens félt, hogy nem tud megbírkózni a vízépítési kérdésekkel, így lemondott.

1907. március 31. George Washington Goethals a mérnökhadtest ezredesét nevezik ki a csatornaépítés vezetőjévé, aki szisztematikus munkával 7 év alatt megépíti a csatornát és műtárgyait.






George Washington Goethals mérnök ezredes, aki „kis szocialista, jóléti” államot teremtett a csatorna övezetben a dzsungel közepén. Munkáját nagy körültekintéssel, mindenki megelégedésével végezte.

1907. David DuBose Gaillard alezredes a középső 50 kolométer hosszú munkaterület főépítésvezetője volt a Pedro Miguel zsiliptől a Gatun gátig. Onnan folytatja a munkát, ahol a franciák otthagyták, végigvinni a Culebra bevágást a kontinentális vízválasztón (később az amerikaiak az emlékére Gaillard bevágásnak nevezetek el).

1907. kora őszén következett be a Gold Hilltől (Aranydombtól) közvetlenül délre. A Cucaracha rézsűvel már a franciáknak is többször támadt bajuk, újra és újra mozgásba jött. 1907. október 4-én éjjel a napokon át tartó szokatlanul heves esőzések után a rézsű talaja lavinaszerűen az árok fenekére csúszott és összetört két útjában lévő gőzexkavátort, elsöpörte a vasúti pályatesteket. A mozgás még napokon keresztül folytatódott, 24 óránként 3-4,5 méterrel, ahogy akkor leírták „afféle trópusi gleccser volt”, csak jég helyett iszapból. A mozgó felszínre tűzött cölöpök helyét 24 óránként háromszögeléssel ellenőrizték. Mire a földcsuszamlás 10 nap múlva megállt, addigra már 380 000 köbméter talaj került az árokba.

1909. augusztus 24. Megkezdődik a zsilipek építése. A sziliptornyok 80 láb magasak és 100 láb hosszúak. A zsiliipkamra mélysége 13 láb. A zsilipeket öntött betonból építették, amit látványos drótkötélpályákkal vittek a helyszínre.

1910-ben a Cucaracha kétszer is újból megindult. Exkavátorokat, pályatesteket, mozdonyokat, vasúti kocsikat és sűrített levegő vezetékeket temetett be. Az árok déli végét hónapokra eltorlaszolta a lavina. Gaillard egy év múlva azt jelentette, hogy a legrosszabb földcsuszamlásokon már túl vannak. De valójában azokat még a jövő tartogatta.

1911-től kezdve, amikor az árok már jóval mélyebb lett, minden évszakban történtek földmozgások, méghozzá egyre fokozódó erővel. Suvadások játszódtak le Las Cascadas-nál, La Pita-nál, Empire-nél, Liriónál és kelet Culebránál. Összesen huszonkétszer indult meg a föld ezeken a helyeken. Cucaracha úgyszólván sosem maradt nyugton. 3 hónapba telt, amíg az 1911-es földcsuszamlások után az árokba zúdult követ és talajt sikerült kiásniuk. 1912-ben 4,5 hónapot a földlavinák elhordására kellett fordítani. Volt olyan gőzexkavátor, amelyiket olyan mélyen borított be a lesuvadt talaj, hogy csupán a teteje állt ki belőle. Száz és száz kilométer vágány tűnt el, vagy görbült el. A pályatest olyan lett, mind valami rozoga hullámvasút. Egyes teraszolt lejtőkön a rézsű olyan lassan csúszott lefelé, hogy naponta csupán néhány cm-t tett meg. Az egyik földcsuszamlás pontosan lépést tartott az árok alján lévő gőzexkavátorral, amit az exkavátor egyik nap kiemelt földet, azt másnapra a suvadás pótolta. A legveszedelmesebb effajta földcsuszamlások a bevágás nyugati partján, Culebra városával szemben fordultak elő, ahol 1911-ben a talajban hatalmas hasadékok támadtak. 1912 nyarán „a nagy, idegekre menő Cucaracha” további 2,3 millió köbméter földet zúdított a csatorna útjába, ám az árok nyugati oldalán, Culebránál a leomlott földmennyiség ennek több mint kétszeresére rúgott. Culebra településen 30 épületet kellett a bevágás szélétől hátrább helyezni.

1912. január 19-én a Cucaracha újból megmozdult. Ez a földmozgás a teljes fenék alatt átvágott és a csúszólap belemetszett a szemközti rézsűbe. A felszínmozgás ekkor már hatodszor semmisítette meg hónapok munkáját.

1912. A Chagres folyón létesült Gatun gát a Culebra bevágásból származó meddő tonnáinak felhasználásával készült. A Gatun gát a Panama-csatorna fő vízellátásának kialakításához feladata a csatorna vízszintjét álladó szinten tartani. Az elárasztott város Matachin (öngyilkos kínaiak) a vasútnál dolgozó kínai munkások után kapta a nevét, akik néhány hónap alatt százával követtek el öngyilkosságot. A Gatun gát hossza mintegy 2400 m volt, az alapszélessége mintegy 15 szöröse a magasságának. Az elkészített betongát 1930-ig, a Hoover-gát átadásáig, a föld legmagasabb gátja volt. A gát tetején 14 db árapasztó nyílás van.

Az építkezés utolsó éveiben a teljes munkaerőlétszám 45-50 ezer fő között mozgott, ami csaknem elérte Colon és Panama-város együttes lélekszámát. Az észak-amerikai fehérek száma kb. 6000 volt, ebből 2500 asszony és gyermek. 1913-ban az un. aranybérlistán (fehérek és néhány vezető beosztású fekete alkalmazottak és hozzátartozók száma) 5362 fő. Havi 150 dollár átlagbérrel. Egy ápolónő 60 dollárt kapott, egy tisztviselő 100-at, egy orvos 150 dollárt. A gőzexkavátorkezelők fizetése 300 dollár. Fiatal kezdő, diplomás mérnök 250 dollár kezdőfizetésre számíthatott. A fizetések önmagukban is magasabbak voltak, mint az Egyesült Államokban. Ehhez még sok kedvezmény is járult. A fizetési osztály és a család jelenléte határozta meg, hogy ki mekkora lakásra jogosult. A 200-300 dollár jövedelmű alkalmazottaknak már egy 6 szobás villa járt, ha a családjuk is a csatornaépítés övezetében volt. Ugyancsak nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az árak 10-15 %-kal alacsonyabbak voltak, mint az Egyesült Államokban.

1913. május 10. Először a csendes-óceáni oldalon készültek el a zsilipek, a Pedro Miguel-i egyetlen lépcső 1911-ben, a mirafloresi pedig 1913-ban. Két gőzkotró mélyíti a Culebra bevágás fenekét.

1913-ban a Culebra árokba becsúszott talaj. Mint ahogy később megállapították, a csatorna 17 geológiai formációt keresztez, ezekből fajlagosan legtöbb a Culebra árokba jutott.


1913. szeptenber 26. Az első hajó feljut a Panama-csatornába.

1913. október 10. A Panama-csatorna elkészültét Woodrow Wilson elnök vezényelte, amikoris a Fehér Házban (Washington D.C.) megnyomott egy gombot, jelet küldve a Gamboa gát közepének a robbantásához, ezzel végre lehetővé vált, hogy a Csendes óceán és az Atlanti óceán vize keveredjen.

1913. november 17. Az első hajó keresztűl szeli a Panama-csatornát.

1914. június 7. Az első hajó átszeli a Panama-csatornát, fizetni a rakomány minden tonnájáért 90 centet kell.

1914. augusztus 15. Hivatalosan megnyílik a Panama-csatorna SS Ancon áthaladásával egy évvel a tervezett átadás előtt. A Panama-csatorna 74 kilométer hosszú viziút, melynek bekerülési költsége 352 millió dollár volt, alapvetően a tervezett költségvetés alatt. Mintegy 5000 munkás dolgozott rajta, akik közül 350 volt fehér. Az amerikaiak 172 millió m3 földet ástak ki.

Gatun zsilipek építés közben
1914 októberének egyik éjszakáján Kelet-Culebránál a bevágás oldala megcsúszott, s egy fél órán belül az egész csatorna elzáródott. A következő év augusztusában ugyanez megismétlődött.

1914. november 17. Az Egyesült Államok garantálja a csatorna övezet semlegességét.

1914 – 1916. George W. Goethals tábornok az átadás után még két évig mint a csatorna övezet kormányzója dolgozott a helyszínen.

1915. A teljes áthaladt árú mintegy 5 millió tonna volt, a bevétel pedig 4 millió USD.

1915. szeptember 18-án következett be a valamennyi között legkétségbeejtőbb földomlás a Culebra bevágásban: egy földlavina hét hónapra megakadályozta a csatorna forgalmát. Amikor a csatornát újból megnyitották, Goethals fogadkozott, hogy a problémát „véglegesen, egyszer,s mindenkorra megoldották”. Ám ennek a napja sosem következett be.1919. Az USA hadihajóiból 33 keresztezi a földszorost, megvalósult Theodore Roosevelt álma, a csatorna az amerikai expanziót szolgálja.

1924. Évente több mint 5000 hajó használja a csatornát, körülbelül annyi, mint a Szuezi csatornát.

1925. A kuna indiánok lázadása egy figyelmeztetés a Panama bekebelezés ellen.

1928. Howard légibázis kialakítását kezdi meg az Egyesült Államok.

1928. Richard Halliburton úszva kel át a csatorna hosszán, ezzel fémjelezve a legalacsonyabb átkelési díjjat, 36 centet.

1928. George W. Goethals, főmérnök, később Panama első konzulja meghal, a West Point Akadémián dísztemetés keretében helyezik örök nyugalomra.

1934. július 11. Roosevelt az első elnök, aki végighajózik a Panama-csatornán.

1936. Megkezdődik a 16000 mérföld hosszú Pan-American autópálya építése.

1936. Panama az Egyesült Államok protektorátusa lett.

1936. Elkészül a Madden-gát, ami vízutánpótlást biztosított a Gatun-tóhoz.



A Madden-gát - mely a csatorna 29 méter magas vízszintje felett továbbicsaknem 50 méterrel magasabb vízszintet tart - feladata hosszú ideig a csatorna vízszitjének szintentartása volt. Manapság már Panama-város vízellátásáról gondoskodik.
1938. Roosevelt meghírdeti a “Jószomszédság politikáját” a Pánamerikai békekonferencián. 

1939. Panama felett megszünik az Egyesült Államok védénöksége, amikor a Szenátus meghozza a Hull-Alfaro szerződést.

1939. Még több, mint 7000 hajó halad keresztül a Panama-csatornán évente.

1939. Az Egyesült Államok megkezdi a csatorna bővítését félve a Japán bombázóktól a II. Világháború alatt.

1940. Népszavazás Panamában az Egyesült Államokkal kötött Bunau-Varilla által megkötött szerződés újratárgyalásáról.

1948. 10000 panamai tüntet az USA légibázisok ellen Panama területén. Harry Truman elnöksége idején az Egyesült Államok kiürít minden katonai bázist a Csatorna Övezeten kívül. Panama később érvényteleníti és engedélyezi a bázisok bérbeadását 15 évre 1955-ben.

Az ötvenes években kétszer egymás után elnökké választott Arnulfo Arias Madrid elnököt a panamai hadsereg puccsal megbuktatta. Katonai junta vette át a kormányzást, élén Omar Torrijos tábornokkal (a későbbi Martín Torrijos panamai elnök apja). Torrijos rezsimje elnyomó és korrupt volt, azonban populista törvényei és nacionalizmusa népszerűvé tette őt a panamai köznép körében. Népszerűsége tovább nőtt, amikor 1977-ben szerződést írt alá az Amerikai Egyesült Államokkal: 1999 utolsó napján Panama visszakapja a Csatornaövezetet, az amerikai katonák pedig addigra kivonulnak.

1959. április végén Kubai invázió lehetősége a világsajtóban.

1959. május 1. Mintegy 87 gerilla, főként Kubaiak, ellenállás nélkül megadják magukat a Panamai csapatoknak.

1962. A Panama vasút villamosítása.

1963. február – március. Az Egyesült Államok biológiai fegyver kísérleteket végzett a Csatorna övezetben.

1964. január 9. Egyesült Államok ellenes lázadás tört ki a Csatorna övezetben mely 21 panamai lakos és 3 amerikai katona halálával végződött. Újra kell tárgyalni a Csatorna övezetre vonatkozó szerződést.

1966. Éjszakai világítással javítják a hajók éjszakai forgalmát a csatornán.

1970. A Panama-csatorna forgalma meghaladta az évi 15000 hajót. Az áthaladt tonna több volt, mint 100 000 000 és a csatorna használati díj meghaladta a 140 000 000 USD-t.

1973. az első veszteséges év a csatornánál.

1974. Újabb suvadás a Culebra bevágásban, a becsúszott föld mennyisége mintegy 800000 m3.

1974. először emelnek árat, tonnánként 1,09 dollár a díj, ami körülbelül a tizede a Horn-fok megkerülési költségnek.

1977. szeptember 7-én Egyesült Államok és Panama 13 éves tárgyalásai befejeződtek a Panama-csatorna Övezetről: 1999 utolsó napján Panama visszakapja a csatorna övezetet, az amerikai katonák pedig addigra kivonulnak.

1978. április 18. Az Egyesült Államok Szenátusa 68-32 arányban jóvá hagyja az 1999 december 31-i kivonulást.

1979 – 1999. A közös Panama-csatorna bizottságot állít fel az USA és Panama a csatorna fenntartási munkák ellenőrzésére és a csatorna üzemeltetésére.



A Gatun gát elkészülte után még 30 évig a föld legmagasabb gátja volt.
1979. Panamában menedékjogot kap az Iráni Shah.

1981–ben Omar Torrijos meghalt, s Manuel A. Noriega – korábban CIA ügynök - tiszt nevezte ki magát elnöknek. A következő választáskor Noriega jelöltje nyert, de túl önállónak bizonyult, ezért Noriega menesztette. Idővel fény derült Noriega és a kolumbiai drogkartellek közötti együttműködésre, pénzmosásban és a drog szállításában való részvételére. Az Amerikai Egyesült Államok erre gazdasági megszorító intézkedésekkel reagált.

1983. augusztus 12. Noriega tábornok átveszi a hatalmat a Panamai Nemzeti Gárda felett.

1986. Az utolsó suvadás a Culebra bevágásban.

1989 májusában újra választásokat tartottak, és Noriega jelöltje vesztett. Ekkor a választást meg nem történtnek nyilvánította, és ismét kinevezte magát államfőnek. Válaszul az Egyesült Államok hadat üzent. Az öt napos akcióban a panamai milíciák kivéreztek. Noriega a vatikáni követségre menekült, majd 13 napig után megadta magát. Jelenleg 40 éves börtönbüntetését tölti drogkereskedelem és pénzmosás miatt.




Ezidáig az utolsó suvadás a Culebra bevágásban 1986-ban.

1991. április 22. Erős Costa Rica-i földrengés 60 ember halálát okozza Panamában, az épületekben okozott kár dollár milliókra tehető.

1992. A Culebra bevágás szélesítésére vonatkozó program kezdete.

1996. Panama-csatorna Bizottság állami vállalat lett.

1996. Panama lakossága körülbelül 2,5 millió fő.

1998. Megnyílt a Panama-csatorna Múzeum, az első női elnököt megválasztotta Panama.

1998. október 22. - november 9. Mitch hurrikán következtében hatalmas károk Panamában.

1999. december 14. Panamában az Egyesült Államok korábbi elnöke Jimmy Carter szimbólikusan átadja a Panama-csatornát, a hivatalos átadás, december 31 előtt.

1999. december 31. Az Amerikai zászló levonása, a Csatorna övezetben. Az egyezmény megköveteli az Egyesült Államoktól, hogy fizessen a környezetvédelmi károkért.

2000. Panama a csatorna turizmus fellendítésére több hajótársasággal köt.

2000. november. Panama 5,9 milliárd USD projekttel tervezi növelni a csatorna kapacitását, a jelenleg 65000 tonnás hajóknál nagyobb 330000 tonnás hajók átvonulását is lehetővé teszik.

2001. február. A Panama-csatorna Vasút személy és konténer szállítási szolgálatot indít.

2004. január 7. Panama tervei szerint nagyobb konténer szállítók befogadására alkalmas műtárgyakkal akarja a kapacitását növelni 8 milliárd USD beruházással.

2007. Az új, Csendes-óceáni zsilipekhez vezető összekötő csatornákra a megbízást kiadták a vállalkozóknak. Megkezdődött az északi bejárat mélyítése és szélesítése.

2008. Az 1914-es megnyitás óta csaknem 1 millió hajó haladt át a csatornán. Elkészült egy új világítórendszer, mely a Panama-csatorna megvilágítását 300 %-al növeli.

2009. Jelenleg 9000 dolgozó, többnyire panamaiak, dolgozik a csatornánál. Évente kb. 12-15 ezer hajót irányítanak át a szoroson.

2009. július 8. A csatorna kibővítéséről szóló szerződést egy olyan konzorcium kapta meg, melynek tagjai Panama, Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Belgium és az Egyesült Államok mely vezető szerepet vállal a zsilipek tervezésében.

2011. október 21. Obama elnök aláírja a szabad kereskedelmi egyezményt Kolumbiával, Panamával és Dél-Koreával.



Utasszállító hajó a Pedro Migel zsilipben. Egy 4000 utast szállító hajó cirka 0,4 millió dollárt fizet az átkelésért.
2011. december 11. Panama exdiktátorát Noriegát hazatoloncolják az amerikai majd francia börtönökben eltöltött 22 év raboskodás után, hogy hazai büntetését megkezdhesse.

2013. Az MHT Vándorgyűlésére Nagy L. összeállítja a Panama-csatorna és környezete rövid történetét magyarul.

2014. Százéves a Panama-csatorna, az óceánokat összekötő viziút.

2015. Elkészül a Panama-csatorna bővítése, így az új nagyméretű kontérnerhajók is be tudnak zsilipelni a csatornába.



Az új építés alatt álló zsilipek víztakarékos oldaltározós medencék kialakításával.

1 okleveles mérnök, PhD, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Geotechnikai Tanszék.

Kataloq: vandorgyules

Yüklə 111.55 Kb.

Dostları ilə paylaş:




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2020
rəhbərliyinə müraciət

gir | qeydiyyatdan keç
    Ana səhifə


yükləyin