Nehéz évet hagytunk magunk mögött, és az új indulása sem valami bíztató – már ami a külső viszonyainkat érinti. Mindenki érzi a pénztárcáján, emberi kapcsolataiban, városunk történéseiben…



Yüklə 68.28 Kb.
tarix29.04.2016
ölçüsü68.28 Kb.





Nehéz évet hagytunk magunk mögött, és az új indulása sem valami bíztató – már ami a külső viszonyainkat érinti. Mindenki érzi a pénztárcáján, emberi kapcsolataiban, városunk történéseiben…

Még szerencse, hogy a belsőnkben más folyamatok zajlanak, mások a hangsúlyok! Fejtetőre állt emberi világunkban a karácsonyi események átélése, megélése visszabillenti lelki egyensúlyunkat. Hiszen annyi szép dolog történt velünk, általunk - Urunk megjelenésére készülve, és az ünnepek alatt! Igen, velünk, és általunk, mert részesei voltunk, és szeretnénk folyamatosan részesei lenni minden jó dolognak, ami a lelkieket előbbre viszi, emberségünket erősíti.

Újságunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy azt a sok élményt közkinccsé tegyük, amit egymás közt örömmel osztunk meg – amit egy-egy eseménnyel kapcsolatban átél­tünk. Jézus öröme, hitünk élménye összekapcsol bennünket. Ezt erősíti az ökumenikus imahét rendezvénysorozata, és a ráhangoló januári imaóránk is.

Ezzel a lelkülettel fussunk neki az újévnek, hogy Jézusban való egységünkről, örömünkről tanúságot téve tegyük szebbé, jobbá szűkebb, tágabb környezetünket!

„…Ez a mi munkánk, és nem is kevés…”


Kedves Testvérek!
Minden esztendő utolsó napján hálaadó szentmisét mondunk az év minden kegyelméért és segítségéért. Ez a nap egyben a lelkipásztori beszámoló napja is, hiszen egy esztendő alatt sok minden történt a plébániánkon, melyet fontos megosztani egymással. A beszámolót három részre osztanám:

1. Szentségi beszámoló:

Mindig nagy öröm számomra, ha szentséget szolgáltatok ki. Ugyanis a szentségeken keresztül különösen is megta­pasztalhatjuk Isten kegyelmét és szeretetét.

2011-ben 41 keresztelésünk volt, ami jóval kevesebb a tavalyi 53-hoz képest. Nem tudom mi ennek az oka, talán kevesebb gyermek is született az idén.

43 elsőáldozónk és 17 bérmálkozónk volt. Ünnepélyesen kiszolgáltattuk a betegek szentségét is szeptemberben 23 beteg és idős testvérünknek, de természetesen sok ember vette fel ezt a szentséget a kórházban és otthonában is. A házasság szentségében 6 pár részesült. Ez néggyel kevesebb, mint tavaly.

Érdekességként mondom, hogy kb. 20.000 áldozó volt a Kerek templomban ebben az évben.

Itt említeném meg – bár nem szentség - a temetéseket is. Idén 56 testvérünket kísértük utolsó útjára. Ez a szám 6-tal több, mint az elmúlt esztendőben. Sajnos azonban nagyon kevesen részesültek szentségekben haláluk előtt. Ennek az lehet az oka, hogy még mindig sokan félnek a betegek szentségétől.

Hálát adunk az Istennek minden szentségért, amiben részesültünk, és kérjük tőle, hogy ezeken keresztül még inkább egyesüljünk vele.

2. Közösségi beszámoló:

A Magyar Katolikus Püspöki Kar meghirdette a Család évét 2011-re. Közösségi alkalmainkat, programjainkat mi is ennek jegyében szerveztük meg. Imádságainkban minden szentmisén megemlékeztünk a családról, de imaóráinkon is elmélkedtünk


az édesapai és édesanyai hivatásról, a nagyszülőkről és a gyermekekről is. A májusi litániákon és az októberi ájtatosságokon is a családokért imádkoztunk. Szerveztünk a szülőknek teadélutánokat, családi napot tartottunk, a filmklubok keretében családi filmeket vetítettünk, a hittantábor fő témája is ez volt. Ezen kívül részt vettünk az ökumenikus imahéten, szerveztünk farsangot, zarándoklaton voltunk a képviselő-testülettel. Úgy gondolom, idén is sokat tettünk azért, hogy egyházközségünk lelkileg állandóan megújuljon és fejlődjön.

3. Gazdasági beszámoló:

Egyházközségünk idei zárszámadása hasonló lett, mint az elmúlt esztendőben. Ez pedig úgy gondolom, hogy a mostani válság közepette nagyon jó. Bevételeink nem nagyon növekedtek, de nem is csökkentek.

Plébániánknak négy bevételi forrása van:

Egyházi adó: 1.474.500,- Perselybevétel: 3.776.805,-

Stólabevétel: 1.277.800,- Adomány: 332.500,-

Mind az egyházadó, mind pedig a perselypénz egy kicsi emelkedést mutat. A stólabevétel és az adomány összege a tavalyi évhez képest nem változott.

Egyéb bevételeink: 110.457,- (kamat és terembérlet)

2011-ben az alábbi gyűjtések voltak:

Katolikus iskolák: 140.940,- Péterfillér: 95.655,-

Missziós gyűjtés: 98.730,- Karitász gyűjtés: 149.200,-

Szentföld javára: 104.555,-

Természetesen minden gyűjtésünk eredményét továbbítottuk a Főegyházmegye felé.

Ezen kívül két tartós élelmiszergyűjtést is tartottunk. Az egyiket nagyböjtben a másikat pedig adventben. Mindkettő igen sikeres volt.

Így az összes bevételünk 2011-ben: 6.972.060 forint volt.

Köszönjük szépen híveink adakozó szeretetét!
2011-ben az alábbi kiadásaink voltak:

Fizetések: 3.008.400,- Járulékok: 193.007,-

Iroda: 304.085,- (nyomtatványok, festékpatronok, postaköltség)

Közüzem: 2.032.106,- (fűtés, világítás, szemétdíj, telefon, riasztódíj)

Egyéb kiadás: 1.693.027,- (liturgikus anyagok, kisebb felújítások, ostya, bor, gyertya, virág, étkezés)

Papi szolidaritás: 478.000,-

Összes kiadás: 7.708.625 forint. Sajnos ez azt jelenti, hogy idén több volt a kiadás, mint a bevétel. Azonban a 2010-es esztendőről volt még maradványunk. Így a mérleg a következőképpen alakult:

Bevétel:


2010-es év maradványa: 4.594.483 forint

2011-es év bevételei: 6.972.060 forint

Összesen: 11.566.543 forint

2011-es év kiadásai: 7.708.625 forint



2011-es év maradványa: 3.857.918 forint

Végül pedig szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, szolgálatát! Mazgon Gábor és Radnics Zoltán atyáknak a rendszeres helyettesítést, besegítést, a képviselő-testület egész éves munkáját, különösen is az elnöknek, Nyitrai Lászlónak és a templomgondnoknak, Erdős Péternek. Köszönöm azoknak is a munkáját, akik a templomban segítenek nekem. Elsősorban a sekrestyéseknek: Kati néninek és Ilonka néninek, Gyurácz Lacinak és Reményi Lacinak az áldozatos munkáját. Köszönöm a takarító csoport tagjainak a munkáját, a szentségimádók segítségét. Köszönöm a karitász munkatársainak, hogy segítenek Jézus örömhírét elvinni a rászorulóknak. Köszönöm a felnőtt- és a gitáros énekkar, ill. a kamarakórus énekét, amellyel még szebbé tették a liturgiánkat. Köszönöm a hitoktatók munkáját, köszönöm a ministránsok egész éves segítségét. Köszönöm azoknak is a munkáját, akik az irodában segítenek nekem. Végül pedig köszönöm mindazoknak, akik bármiben is segítettek az év folyamán.



Mindenki munkáját és áldozatát az Isten fizesse meg százszorosan!

Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna pedig könyörögjön értünk. Ámen.

(Elhangzott 2011. december 31-én a hálaadó szentmisén)

László atya


Egyházközségünk hívei nevében megköszö­nöm László atya szolgá­latát, kitartását, a törődést, buzdítást. Hogy plébániánk halad a krisztusi úton, az az ő vezetésének, jó pásztori mentalitásának, közös ügyünk iránti elkötelezett­ségének köszönhető legin­kább.



Isten (és főpásztorunk) tartsa meg közöttünk sokáig!

Személyesen is megköszönöm az együtt gondolkodást, a sok közös munkát, barátságát! És rajta kívül mindenkinek, akik ebben a szolgálatban „megszólíthatók”, hívásra, kérésre, vagy éppen e nélkül jönnek ötleteikkel, segítő felajánlásaikkal. A hajó így tud csak haladni, ha van alkalmas kapitány, de van tettre kész legénység is! Maradjon ez így az idén is!



Nyitrai László
Köszönet a Töltés utcáról
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Szent Anna plébániának adománygyűjtő munkájáért, az adakozóknak jóságukért, gondoskodásukért. Nekik köszönhetően sikerült még örömtelibbé varázsolnunk a rászoruló, hátrányos helyzetű családok karácsonyát. A felajánlott és össze­gyűjtött élelmiszerekből csomagokat készí­tettünk, és családgon­dozónk segítségével kiosztottuk. Így az ünnepek előtt kicsit mindenkinek több juthatott az asztalára. A gyermekekre is szeretettel gondoltak az adományozók, mert szebbnél szebb játékokat rakhattunk a csoportokba járó gyermekek karácsonyi csomagjába.

Szerencsére, szinte az utolsó pillanatban nagyon sok helyről érkeztek hozzánk felajánlások civilektől, iskoláktól, szervezetektől.

Karácsonyi ünnepségünket december 22-én, szerdán tartottuk „A Mi Házunk” Marista Közösségi Ház nagytermében. Az itt dolgozók műsorral készültek, majd közös imádkozás után, minden csoportban megtörtént az ajándékozás.

Áldott, örömteli és boldog volt az ünnep.

Köszönettel:

A „Határtalan Szív” Alapítvány munkatársai és Marista testvérek

Szállást talált a Szent Család (1)
Régi népi hagyomány a karácsonyt megelőző „Szállást keres a Szent Család” kilenced, amelyet plébániánkon idén már három Szent Család képpel végeztünk el: sőt, a családos közösség „tizedet” végzett, mivel tíz, gyermekes család vállalta a Szent Család befogadását.

A képeket a rorátén áldotta meg és indította útnak László atya, majd ünnepélyes szentmise keretében kerültek vissza a templomba december 23-án. (A szentmisét Székely János atya mint egyik „szállásadó” tartotta. Szerk.) A hagyomány­ápolásban részt vevő családok a mise után agapén vettek részt, ahol ugyanolyan jó hangulatban lehettünk együtt, mint a megelőző estéken, amikor is egy-egy család látta vendégül nem csak a szállást kereső Szent Családot, hanem egymást is.

Az ünnepek elmúltával László atya összehívta a családos közösség tagjait, hogy szűkebb körben is megoszthassák élményeiket egymással. A plébániai hittanterem asztala körül, finom házi sütemények mellett ülve újra átélhettük azt a bensőséges hangulatot, amit a kép befogadásakor illetve átadásakor éreztünk, és elteltünk hálával a kapott kegyel­mekért. Mindannyian megköszöntük plébánosunknak a lehetőséget, és megállapodtunk benne, hogy ezt a hagyományt a következő években is ápolni fogjuk. Nem csak közelebbi ismeretségek, sőt, barátságok születtek ezen pár nap alatt, hanem hitünkben is mélyültünk, gazdagodtunk.

Bár az ünnepek elszálltak, a Szent Család képek egy évig a szekrénybe kerültek, azonban a Szent Család köztünk maradt. Az egyik családfő elmondta, hogy a kép előtt elmélkedve arra gondolt, könnyű nekünk, hisz tudjuk, Jézust fogadjuk be. Az akkori emberek nem tudták, kik kopogtatnak az ajtójukon. Vajon mi ma beengednénk ismeretlen embereket az otthonukba? Fel tudjuk-e ismerni a segítséget kérő másikban Jézust? A családok helyzete ma sem könnyű: a Szent Család példája talán sokunknak segíthet abban, hogy nehézségeinket reálisabban lássuk, és jobban rá tudjuk magunkat bízni Isten gondviselő szeretetére: fel tudjuk ismerni akkor is, amikor a másik emberben közelít felénk.

László atya elmesélte, hogy az egyik közösség képe egy napot a plébánián is töltött: ekkor jelképesen az egész egyházközség fogadta be a Szent Családot. Reméljük, Jézus és az Ő Szent Szüleinek áldása egész évben velünk marad!

Farkas Edit

Szállást talált... (2)
Plébániánk közössége a 2011-es adventi időszakot valóban kegyelemmel teljesen töltötte. Ehhez hozzájárult a rorátén megjelenő sok gyermek, a jó hangulatban eltöltött reggelik, az imaóra, a „Szállást keres a Szent Család” közösségeket építő, énekes, imádságos hagyománya. Amit felsoroltam az töredéke csak azoknak az alkalmaknak, amikor plébániánk tagjai együtt imádkoztak. De nem is az a tisztem, hogy pontról pontra ezekről beszámoljak, hanem az, hogy megosszam élményeimet azokkal, akik erre kíváncsiak.
„Isten ajándéka a közösség - az egymástól való függés csodálatos és fontos formája” olvasom, és megköszönöm, hogy én ezt megélhettem és megélhetem. Ági barátnőm tudja, hogy örömet szerez nekem azzal, hogy a „Szállást keres a Szent Család” körébe engem is meghív. A plébános úrnál együtt vagyunk mindannyian, akik az „idősebbek” fészekaljához tartozunk. Az, hogy milyen csodálatosan énekelnek a többiek (nekem sajna nincs „hangom”), az együtt mondott imádságos szavak, az elfogyasztott kiváló bor és jó ízű sütemények, a beszélgetések valóban a közösség ajándéka.

Vasárnap Ági kedvesen nyitja kertje kapuját, ma mi fogadjuk a szállást kereső Szent Családot. Az égőkkel feldíszített, ünnepi kertben eszembe jut a már köztünk nem lévő kedves ismerősöm. Nagy hozzáértéssel és szeretettel alkotta ezt a kertet, amely most ilyen adventi pompával köszönt.

Hamarosan megérkezik Marika és kedves fiatal menye, aki már két gyermek édesanyja. A náluk lévő kép az asztalra kerül, mellette gyertya lángja lobog. Együtt imádkozó perceink felemelőek. Aztán a háziasszony, Ági finomságait kóstolgatva kiderül, hogy van még velünk valaki, akit mi nem láthatunk, de édesanyja, nagymamája már boldogan készül arra a napra, amikor a világra kéredzkedik. Marika menye harmadik gyermekét várja. Ez ennek az estének az egyik legnagyobb ajándéka.

Másnap Laciékhoz mi megyünk. Törött kezén kissé humorizálunk, aztán feleségével, Marikával együtt fogadják tőlünk a Szent Család képét. Közös imánk bensőséges, csendes, gondolataink a szállást nem találó Szent Család aggodalmával foglalkozik. Le sem merem írni, hogy a lelki táplálékunk után milyen finom falatokkal kényeztettek el bennünket.


Talán hiányzik a kellő alázatosság ebből a mondatból, de nekem az a véleményem, hogy plébániánk sok családjánál és még több szívben szállást talált a Szent Család.

„Közösség csak akkor jön létre, ha mi nyújtjuk ki először a kezünket”- írja C. A. Dallman.

Megköszönöm, hogy nyújtottátok a kezeteket és a közösségetek tagja lehetek!

Mariann
Hírek az Önsegítő Csoportról
„Istenem,

Adj lelki békét annak elfogadására,

amin változtatni nem tudok,

Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,

És bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

 

Így imádkoznak a gyógyulni vágyó alkoholisták, és mivel közös a céljuk, az érdekük, így a hozzátartozóik is ekként fohászkodnak.



 

  A Sorstárs-Önsegítő Csoport alkoholbetegek hozzátartozói számára karitászunk keretében 2010 januárja óta működik.

Célkitűzése, hogy segítse azon családtagokat, barátokat, akik az alkoholbeteg  környezetében egyre feszültebben élik meg mindennapjaikat. Segíteni szeretnénk önmagunk és az egész család helyzetén, mivel felismertük, hogy az alkoholizmus olyan betegség, amely az egész család életére, kiváltképpen a gyerekekére, akár több generáción át is kihat. Általában az italozó, már a gyerekkorából hozott  minták hatására és/vagy a lelki sebek gyógyítására,  feledésére kezd el italozni. Családja meg nem értésével találkozva, folytatja. Aztán mintegy körforgásszerű,  ciklikusan  visszatérő lehúzó erő hatására   lassan kialakul az egész család életét feldúló függőség: az alkoholista az italtól függ, a családtagok pedig az alkoholistától. A körforgásból van kiút, de csak akkor, ha ezt meg tudjuk szakítani. Ezt a  folyamatot legeredményesebben az alkoholista házastársának, vagy egyidőben több családtagnak az  elhatározása és tettrekészsége indíthatja el. Ez sok, a témáról szóló ismeret megszerzésével, önismerettel, a sorstársakkal való beszélgetéssel és rengeteg kitartással jár. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kitartás nem ritkán sikerrel  végződik.

Ezt láthatta az is, aki dec. 17-én és szilveszter napján ellátogatott a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat Bp. Kórház u. 37. sz. alatti központjába. Hazánk minden tájáról, sőt ma már a Kárpát-medence több országából is családjukkal együtt eljöttek az évek, ill. már évtizedek óta gyógyult alkoholisták, hogy együtt ünnepeljék gyógyulásuk évfordulóját. Többen közülük részt vesznek Leányfalun tartott lelkigyakorlatokon is.

Az esztergomi csoportba szintén érkeznek távolabbi helységekből is olyan hozzátartozók, akik már megtapasztalták a közösség gyógyító és megerősítő hatását: pl. a férj és apa hosszú italos évek után egy katarzishoz eljutva elhatározza, hogy elmegy egy több hónapos személyiségfejlesztő kurzusra, ahonnan szinte kicserélve tér vissza, hogy megkezdje józansága sok kalanddal teli napjait. Ez a családnak is nagy kihívás. Mindenkinek fel kell készülni,  hogy segítsék  a kezdeti lépéseket próbálgató gyógyultat. Nem könnyű ez az út, de megéri!

A Hozzátartozói Sorstárs Csoport a Szent Anna Karitász helyiségében, a Mindszenty iskola bejárata mellet tartja összejöveteleit hétfőnként 17,30 - 19 óra között.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, és gyógyulni vágyót, akit  zavar valamely italozó családtagjának viselkedése.

Egy csoporttag
Karitász hírek
December - legyen boldog minden ember.” Gyurkovics Tibor kívánta ezt hónapokról szóló versében.

December az ünnepre való készülődés jegyében telt.

- 22-én a Teleház tartotta karácsonyi összejövetelét, ahol gyerekek és felnőttek együtt szerepeltek. Pau testvér megcsillogtatta színészi képességeit is. Utána apró ajándékokkal köszönte meg a karitásznak, hogy segítenek az uzsonnakészítésben.

- 24-én a Családok Átmeneti Otthonában volt ünnepség, ahol immár hagyományosan Székely János püspök atya is jelen van. Együtt imádkoznak és énekelnek az atyával az otthon lakói.

- Domján Editnek, a tragikus sorsú színésznőnek van egy gyönyörű dala, a Köszönet mindenért. 27-én, a karácsonyi ünnepek után és az új év előtt László atya mondott köszönetet a plébánia közösségeinek. A régi idők focija című filmben Minarik Ede, akit Garas Dezső alakított parádésan (ő sincs már az élők sorában) mondja: „Kell egy csapat”. A Ripacsok című filmben szintén ő mondja: „Egyedül nem megy”. László atya beszédében szintén azt emelte ki, hogy egyedül nem tudná végezni ezt a sokféle, szép munkát. Köszönetet mondott a képviselő-testületnek, a karitásznak, az énekkaroknak - akik a miséket teszik ünnepélyesebbé -, a ministránsoknak- akik mellette szolgálnak-, a takarítóknak - akik tisztává varázsolják a templomot, a volt és jelenlegi kántornak, a sekrestyéseknek, a nyugdíjas közösségnek. Nyitrai Lászlónak és Erdős Péternek is megköszönte a sok-sok munkát.

Az est végén pedig mindenkit megajándékozott egy csodás szentképpel. Elbúcsúztattuk 2011-et és készülünk az új évre.

Harangoznak! Újév! Bízunk benned új év.

Hozz az embereknek boldogságot, békét!” Donászy Magdával együtt ezt kívánjuk minden hívő és nem hívő embertársunknak.

Recska Valéria
A jó embernek nehéz élni, és könnyű meghalni
A nagyszalontai temetőben Arany János a lányának, Juliannának a sírkövére vésette a következő feliratot:
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Ezt a közös, szent vigaszt igyekezett nyújtani László atya, aki immár harmadik alkalommal tartott szentmisét a gyászolóknak, az idén január 13-án - az előző évben elhunytakért. (Az ötlet karitász csoportunké volt, hisz ők nap mint nap találkoznak a testi-lelki szükséget elszenvedő testvéreinkkel. Erre a szentmisére levélben hívtuk a gyászolókat, szép számmal el is jöttek. Szerk.)

A hozzátartozók, a szeretett, tisztelt személyek elvesztését nagyon nehéz feldolgozni az ittmaradottaknak. Az embernek a gyász fájdalma természetes, megsiratja, elgyászolja az elveszített személyt, de nem felejti. Nem hal meg az, akire emlékeznek – mondogatjuk gyakran.

Amíg szólt a lélekharang, László atya felolvasta annak az 56 embernek a nevét, akiket 2011-ben temettünk el. Megindító volt látni a gyászolók arcát, ahogy sorban hangzottak el a nevek, szem nem maradt szárazon.

Még a leghosszabb útnak is van vége, tartja a magyar közmondás.

Ha a halál borzasztó, akkor ennek az oka nem a halálban, hanem bennünk rejlik. Minél jobb az ember, annál kevésbé fél a haláltól. Az emberek szeretetből élnek: önmaguk szeretete a halál kezdete, Isten és az emberek iránt való szeretet az élet kezdete.” Fogadjuk meg Tolsztoj szavait, és lépjünk túl önmagunk szeretetén!

A sziú indiánok így imádkoznak a Nagy Szellemhez:

„Tégy készségessé arra, hogy tiszta kézzel és nyílt pillantással léphessek eléd, hogy lelkem, ha életem elveszti a színét, mint a lemenő nap, szégyenkezés nélkül járulhasson eléd!”

Szeretnénk megköszönni László atyának, hogy segíti a földi elmúlást elfogadtatni velünk, túlélőkkel, és ezen szentmisében hangsúlyozottan az odaátra, az örök életre irányítja a figyelmünket! Petőfi ezt így foglalta össze:

Az élet rövid béke s hosszú harc,

És a halál rövid harc s hosszú béke.

Recska Valéria
Röviden…


  • Február 10-én rendezzük farsangi bálunkat, amelyre ingyenes jegyeket lehet igényelni a sekrestyénkben, irodánkban. A várható létszám, a terem előkészítése miatt kérjük, hogy jelezze mindenki részvételi szándékát. A batyubálon – szokás szerint – közösségeink műsorral készülnek, és tombola is lesz, amihez kérjük és várjuk az igényes ajándéktárgyakat. A tombola bevétele plébániai karitász csoportunk munkájához jelent segítséget.

  • Újságunk az ötödik évfolyamát kezdte meg a jelen számával. Köszönet a lelkes tudósításokért, beszámolókért, vallomásokért, tanúságtételekért, és természetesen az anyagi támogatásért! Előző számunk 400 példányban készült, és fogyott el nagyon hamar. De sokan vannak, akik a honlapunkról olvassák – városunk határán túlról is. Nagyon fontosnak gondoljuk, hogy hitünk előrehaladásában, közös­ségünk építésében ezúton is erősítsük egymást!

  • Felnőtt énekkarunkba továbbra is várjuk a jó hangú, közösségünkért áldozatot vállaló testvéreket! A karácsonyi ünnepkör énekkari betétei – úgy gondoljuk – bizonyították, hogy érdemes gyako­rolnunk. Sokan örömmel mondták, milyen jó volt ez a zenei, liturgiai szolgálatunk. Hetente szerda este 18.30-tól próbálunk a hittanteremben. Szeretettel várjuk közösségünkbe az új tagokat is!

  • Honlapunkon a térben és időben hozzánk közeli lelkigyakorlatokról indítottunk rovatot, rövid ismertetővel, ajánlással, elérhetőséggel.  A plébániai triduumok - bár sokat kapunk ott is - nem helyet­tesíthetik ezen lelki találkozásokat Istennel, magunkkal, embertársainkkal. Szeretettel ajánljuk a Testvéreknek ezen helyeket és alkalmakat!

A keresztények életében különleges lehetőségek a megújulásra, hitbeli erősödésre, megnyugvásra, lelki békénk visszaszerzésére a lelkigyakorlatok. Azt ajánlják, hogy évente egyszer minden embernek el kellene mennie valamilyen - életállapotának, lelki indíttatásának megfelelő, szakemberek által vezetett napokra...
Különleges „kaland” néhány napra kivonulni zajos világunkból  - megtapasztalni lelki sivatagjainkat...

 

Hirdetések, programjaink



Január:

24-én, kedden 19 órakor képviselőtestületi ülés.

25-én, szerdán plébániánk éves szentségimádási napja, 13-18 óráig járulhatunk az Oltáriszentség elé.

Február:

2-án, csütörtökön szerzetesek világnapja, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, szentmise 18 órakor.

10-án, pénteken 19 órakor plébániai farsangi batyubál a Mindszenty iskolában, közösségeink műsorával, tombola sorsolással.

14-én, kedden 18 órakor februári imaóra.

18-án, szombaton 15 órakor nyugdíjas közösségünk farsangja.

Szeretettel hívjuk és várjuk a Kedves Testvéreket

minden programunkra!

„…Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!


Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod


Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,


Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,


Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által


A pőre szív az, mit az Isten áthall:
,,Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!…”

S
Felelős kiadó: Pokriva László plébános

Felelős szerkesztő: Nyitrai László képviselőtestületi elnök

Postacím: 2500 Esztergom, Rudnay tér 9. Tel.: 33/312-291

Honlapcím: www.szentanna.extra.hu

A sokszorosításban segített: Németh Tünde

Támogatók: özv. Kovács Jenőné
ík Sándor: Újévi reménykedés



Kataloq: elosziget

Yüklə 68.28 Kb.

Dostları ilə paylaş:




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2020
rəhbərliyinə müraciət

gir | qeydiyyatdan keç
    Ana səhifə


yükləyin