Hamis oklevelek. A most másodízben kiadásra kerülő két első hamis



Yüklə 154.78 Kb.
tarix30.04.2016
ölçüsü154.78 Kb.

— —


Hamis oklevelek.
A most másodízben kiadásra kerülő két első hamis
oklevél hevenyészett és hézagos feldolgozásban először
„A Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyve“ c., Csutak
Vilmos szerkesztette nagybecsű kiadványban látott nap-
világot. Ezeknek átdolgozása, illetve a hiányok pótlása
közben rájöttem, hogy a Szabó Károly által szerkesztett
„Székely Oklevéltár“ I. kötetében szintén van egy olyan
oklevél, amelyről személyeinél és tárgyánál, sőt kelténél
fogva is bízvást el lehet mondani, hogy édes testvére a
hátrább tárgyalásra kerülő Zsigmond-féle hamis kivált-
ságlevélnek. Ez a körülmény érlelte meg lelkemben azt a
gondolatot, hogy kútfő-kritikai szempontból ez alkalom-
mal ezt a harmadik oklevelet is vizsgálat tárgyává te-
gyem. Egyébiránt a székelység jövendő történetírójának
munkáját megkönnyítendő, célszerűnek tartottam, hogy
a Frangepán-Oklevéltár hamis okleveleinek mintájára, a
valódiaktól ezeket is különválasztva, külön csoportba fog-
lalva emlékezzem meg róluk.

A szóbanforgó két első gyanús oklevél közül az egyi-


ket 1386 március 21-én Apátiréven Mária és Erzsébet ki-
rálynék adták a háromszéki székelységnek; a másik 1426
május 20-án Tatán keltezett kiváltságlevéllel Zsigmond
király tüntette ki kedvelt híveit, Kálnoki Mátét és testvé-
rét — állítólag. Sajnos, az eredetije tudtommal eleddig
egyiknek sem ismeretes. Igy hát diplomatikai szempont-
ból az írás anyagának és jellegének, továbbá a pecsétnek

bírálatáról mindkét esetben le kell mondanunk és csak a


levelek tartalmának és chronologiájának vizsgálatára kell
szorítkoznunk. Az eredeti hiánya a kérdéses oklevél hi-
telességének, illetőleg hamis voltának megállapításánál
mint számbaveendő körülmény, mindén esetre óvatos-
ságra int. Azonban a dolog lényegét illetőleg a történet-
kutatónak a rendelkezésére álló adatok pontos és lelki-
ismeretes mérlegeléséből és egybevetéséből levont ítéle-
tét nem befolyásolhatja.

De vegyük sorra a gyanuba vett okleveleket.


1.
Az első, valódisága esetén, rendkívül értékes ada-
léka volna Magyarország Nagy Lajos korabeli földraj-
zának. Mert hiszen nem kevesebbről, mint a Sepsi, Kézdi
és Orbai székely székekből alakult Háromszéknek Moldva
és Havaselföld felől kiépítendő és megerősítendő határai-
ról van szó benne. Azt olvassuk ugyanis az oklevélből,
hogy Torjai Dancs fia Miklós, Orbai Mihálcz fia Jakab és
Sepsi Daczó fia Tamás „metarum reambulatores siculo-
rum“ arra kérik a két királynét, hogy erősítsék és tartsák
meg a Sepsi, Kézdi és Orbai három nemű székelységet a
szent királyok idejétől fogva Nagy Lajos haláláig hatá-
raik között élvezett kiváltságaikban. Kérésüket Mária ki-
rályné és anyja nemcsak teljesítik, hanem különös királyi
kegyképpen azt is megígérik, hogy határaikat Havaselföld
es Moldva felől a Bodza, illetve a Hynd (?!) folyók men-
tén meg is fogják erősíttetni.

Mellőzve most a székely nemzet kiváltságai jogi ter-


mészetének oly sokat vitatott kérdését, ha fel is tehetnők,
hogy csakugyan volt egy „derék levél“ — amint ezt a szö-
veg alatti feljegyzés írója állítja, — melyről ezt a másola-
tot „kiírták“:— ebben az esetben is meg kell állapítanunk,
hogy a másoló nagyon hanyagul és felületesen végezte
munkáját. Ezt bizonyítja a több helyen hibás olvasásból

származó szövegrontás. Azután, hogy Nagy Lajost, min-


den más címét mellőzve, érthetetlenül Magyarország he-
lyett Erdély királyának (rex Transsilvaniae) mondja,
majd a régi római feliratos sírkövekre emlékeztető jelző-
vel dicsőíti. Az is feltünő, hogy amíg Dancs fia Miklóst
a rendes szokásnak megfelelőleg „Torjai“-nak írja, addig
Mihalcz fia Jakabot és Daczó fia Tamást szokatlanul az
Orbai, illetve Sepsi székely székekről vett előnévvel ru-
házza fel.

Eltekintve a Daczó fia Tamás „de Sepsi“ praedicatu-


mától, a három állítólagos „határjáró“ székelyről mon-
dottakon felül a Mihálcz fia Jakab „Orbai“ előnevét ille-
tőlég legelőször is tudnunk kell, hogy amíg az 1332. és
1337. évi pápai tizedlajstromok1) Sepsi széken — Erdő-
vidéket is beleszámítva — 34, Kézdiben pedig 18 plébá-
niát sorolnak elő, addig a névleg is ismeretlen Orbai szék
területén egyetlenegyet sem ismernek. Ebből az követke-
zik, hogy a háromszéki medencének ezt a minden való-
szinűség szerint szlávok lakta területet a székelyek csak
a XIV. század 30-as évei után
szállották meg. S ami még
különösebb, hogy ez után is csak hosszú idő mulva, 1464-
ben találkozunk legelőször hitelesen a szék nevével.2) Az
1096, illetve javítással 1396 keltezésű oklevél egyebek kö-
zött a közszékelyek megjelölésére használt „Giharlog“
szónak erőltetett képzése miatt is alig fogadható el hite-
lesnek.3) Orbai székkel kapcsolatban még az a különös
eset is figyelemre méltó, hogy a faluk nevei csak a XVI.
század második felében kezdenek feltünedezni az okle-
velekben, az egyetlen, legészakibb fekvésű „villa Zabo-
la“4) kivételével, melynek nevét a háromszéki főnépek
és közszékelyek között dúló viszály lecsendesítése céljá-
ból, a Bazini és Szentgyörgyi János gróf erdélyi vajda es
székely ispán elnöklésével 1466. jan. 20-án itt tartott

1) Monumenta Vaticana Hungariae. Series I. Tomus I. fol. 105, 106,
109, 111, 112, 114, 116, 126, 130, 133, 134.

2) Szabó K., Székely Oklevéltár, I. köt. 81. l.

3) Szabó K., i. m. I. köt. 1. l.

4) Szabó K., i. m. III. köt. 86. l.

Sepsi, Kézdi és Orbai széki nemzetgyűlés végzéseit ma-


gában foglaló eredeti oklevél tartotta fenn az utókor szá-
mára.

Ezek után visszatérve a Nagy Lajos királyi címére, —


amennyiben az az állítólagos eredeti oklevél írójától szár-
maznék, — már eleve kizártnak kell tartanunk, hogy az ok-
levél a Mária királyné kancelláriáján látott volna nap-
világot. Elképzelhetetlen, hogy ez a kancellária alig ne-
gyedfél év elmultán elfelejtkezzék a három tenger mosta
magyar birodalom királyának hatalmas egyéniségéről és
csak egyszerűen mint erdélyi királyról emlékezzék meg
róla. Annál meglepőbb az az egészen helyes és pontos ér-
tesültsége, hogy 1386-ban csakugyan Dán (ezen a néven
az első) volt Havaselföld vajdája.

De menjünk tovább. Lássuk a másolat keltét. Ez így


hangzik: „Datum in portu Dravi Apathi nuncupato, in
festo beati Benedicti abbatis anno Domini Millesimo tre-
centesimo octuagesimo sexto.“

Mindenek előtt a Dráva melletti Apátirév holfekvésé-


vel kell tisztába jönnünk. Ez alig lehet más, mint a Ba-
ranya megyében 1479—1506 közt, a Dráva mellett fekvő
Valpó vár tartozékaként emlegetett Apátirév, ugyancsak a
Dráva partján.1) A Drávára sarkalló többi magyar és szla-
von vármegyékben hasonló nevű drávai rév nem fordul elő.

Ami már most a nevezett két királynénak 1386-


ban akár márc. 21-én, akár júl. 11-én Apátiréven való állí-
tólagos tartózkodását illeti, erre nézve a szóban forgó má-
solaton kívül semmiféle hiteles adat nem áll rendelkezé-
semre. Különben az oklevél keltére nézve útba kellene
hogy igazítson Mária királynénak 1386. évi itinerariuma is.
Azoknak a történelmi forrásoknak alapján, melyekhez a
könyv- és levéltárakkal rendelkező magyar tudományos
központoktól távol hozzáférhettem, a Mária ez évi tartóz-
kodási helyeinek és idejének sorrendje a következő:
1) Csánki, Magyarország tört. földrajza a Hunyadiak korában,
II. köt., 468. l.

1386. jan. 25. Buda2)


febr. 10. Buda3)

márc. 1. Buda4)

márc. 26. Buda5)

ápr. 4. Buda6)

ápr. 13. Győr7)

ápr. 30—máj. 12. Győr3)

máj. 18. Buda9)

jún. 8. Buda10)

jún. 13. Buda11)

jún. 22. Buda12)

jún. 24. Buda13)

júl. 15. Esztergom14)

aug. 24. Esztergom.15)

szept. 4. Kaproncza.16)


A Mária királyné tartózkodási helyeinek ezen össze-
állításából kitűnik, hogy idejét az 1386-ik év egész folya-
mán jan. havától aug. 24-ig felváltva Budán, azután Győ-

23) Ráth, A magyar királyok hadjáratai 88. l.

4) Katona, Hist. Crit. XI. 149. l., Kovachich, Supl. ad Vestigia Com.
I. 287. l.

5) Katona i. m. XI. 153. l.

6) Ipolyi—Nagy—Véghelyi, Hazai Okm. III. 240—1. ll., Ráth i. h.

7) Varju, Bánffy-Oklevéltár I. 380., 382. ll.

8) Varju i. m. I. 384. l., Szilágyi, A magyar nemzet tört. III. 381. l.

9) Ráth i. h.

1011) Nagy—Véghelyi, Zichy-Okm. IV. 317—318., VII. 282. ll.

12) Ráth i. h.

13) Katona i. m. XI. 155. l.

14) Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbuch II. 605. l.

15) Nagy—Véghelyi, Zichy-Okm. IV. 321., VII. 283. ll.

16) Magyar Tört. Tár IX. 38. l., Márki, Mária Magyarország király-
néja 95. l.

— Ha Mária királyné 1386. aug. 24-én Esztergomból rendeli el


Szabolcs vármegyének, hogy Adony fölégetésé és egyéb hatalmasko-
dások ügyében tartson vizsgálatot, szept. 4-én pedig Velencének adót
hozó követét a Körös vármegyei Kapronczán fogadja, — bizonyos, hogy
csakis a jelzett két időpont közé eső tizenkét nap valamelyikén, de
mindenesetre még aug. havában indult el anyjával és kíséretével Hor-
vátországba. — V. ö. Márki i. m. 95—6. ll. és Szilágyi i. m. III. 383. l.

rött, majd ismét Budán és végül Esztergomban töltötte.


Ellenben semmi nyoma annak, hogy a délvidéki végzetes
utazás előtt, akár márc. 21-én, akár júl. 11-én Apátiréven
tartózkodott volna. Ebből viszont az következik, hogy az
ez idő szerint csak a XVII-ik század első feléből való egy-
szerű másolatban ismert oklevelet nemcsak gyanusnak, ha-
nem egyáltalában hamisnak kell nyilvánítanunk.

Ezt a megállapítást különben a háromszéki székely-


ség kiváltságainak épségben tartása iránt állítólag előter-
jesztett kéréssel szemben a székely közösség (universi-
tas siculorum) önkormányzati és törvénykezési joga is
igazolja.

Hóman Bálint17) XIII. és XIV. századi adatok alap-
ján kimutatta, — és ezt XV—XVI. sz. nemzetgyűlési végzé-
sek is igazolják,18) — hogy a felebbezési ügyekben a király
nevében eljáró székely ispán törvénykezési és közigaz-
gatási jogköre nagyon korlátozott volt. Valójában a szé-
kelyek közössége (universitas) volt a törvénykezési és
közigazgatási hatalom birtokosa. Ilyenformán a székely
közösségnek alig volt arra szüksége, hogy önkormányzati
jogáról megfeledkezve, vagy azt feladva, szabadságát és
ősi jogszokásait királyilag is szentesíttesse. S valóban a szé-
kely szabadságnak és jogszokásoknak kiváltságlevél alak-
jában történt megerősítéséről középkori írott emlékeink
semmit se tudnak. II. Ulászló 1499. júl. 13-iki oklevele19)
sem tekinthető ilyennek, bár a királyi kancellária a gyakor-
latnak megfelelőleg a kiváltságlevél mezébe öltöztette.
Alapjában véve nem egyéb, mint a székelyek szabadsá-
gának és jogszokásainak írásba foglalása, miként azt az
érdekeltek a királyi felség elejébe terjesztették.20)
17) A székelyek eredete 6. l.

18) Barabás S., Székely Oklevéltár 218. l. — V. ö. Szabó K. i. m.
I. köt. 306. és 313. ll.

19) Szabó K. i. m. III. köt. 138. l.

20) ... pro parte et in personis ... universorum trium generum si-
culorum partium regni nostri Transsylvanarum exhibiti sunt nobis et
praesentati certi articuli — az oklevél szaval.

Már most arra a kérdésre, hogy ki, mikor és minő


célból hamisította (?!) — csak nem-tudom-mal válaszol-
hatok. Azonban a székely történet jövő kutatója szá-
mára e kérdésre vonatkozólag talán nem lesz felesleges,
amit itt pár sorban elmondandó leszek.

Országos levéltári tisztviselő koromban, hivatalos és


tudományos célú kutatásaim közben fajom történetéről
sem feledkeztem el. Igy történt, hogy valamelyik királyi
táblai ügyvéd iratai között egy eredeti adománylevélre
emlékezem, mellyel a XVII. században uralkodott erdélyi
fejedelmek valamelyike a Bodza folyó mentén ma is is-
mert Csemernek nevű, akkor bizonyára őserdő borította
területet valamelyik sepsiszentgyörgyi Daczónak adomá-
nyozta. Valjon oklevelünk Daczó fia Tamásának és vele
kapcsolatban a feljegyzés említette Daczó Jánosnak sze-
replése között nincsen-e valamelyes összefüggés a Cse-
mernek adományozásával? — Ezt a csomót a székelyek
jövendő történetírójának kellene esetleg kibogoznia.
* * *
1386. márc. 21. Apátirév.
Mária és Erzsébet királynék torjai Dancs fia Miklós,
orbai Mihálcz fia Jakab és sepsi Daczó fia Tamás kérésére
igérik, hogy a Kézdi, Orbai és Sepsi széki székelységet a
szent királyok idejétől fogva élvezett kiváltságaikban
nemcsak megtartják, hanem határaikat Moldva és Ha-
vaselföld felől meg is erősíttetik.

Másolata a XVII. sz. elejéről a Magyar Nemzeti Múzeumban,
Rétyi Antos lt. I. 1.
Ugyancsak XVII. századi, de más kéz feljegyzése a szöveg alatt
balról:
Erről való derék levél Daczó János uraméknál vagy Donát Fe-
rencznél vagyon, onnat irták ez párt ki valamelyikéről.
Nos Maria et Elizabeth dei gratia reginae Hungariae,
Dalmatiae, Croatiae etc. Memoriae commendamus tenore
praesentium significantes quibus expedit universis, quod

nobiles viri Nicolaus filius Danch de Torja, et Jacobus


filius Michalcz de Orbaj ac Thomas filius Daczo de Sepsi,
metarum reambulatores siculorum nostrorum trium gene-
rum, in persona universorum siculorum de Kezdi, de Orbaj
et de Sepsi < in nostrarum maiestatum accedentes prae-
sentiam >1) nobis humilime supplicarunt, ut ipsos et quem-
libet ipsorum in omnibus libertatibus, immunitatibus et li-
bertatum praerogativis, in verisque (!) metis et veris limi-
tibus, (in quibus ipsi) a tempore sanctorum regum Hun-
gariae usque ad consummationem vitae condam excellen-
tissimi principis domini Ludovici regis Transsilvaniae
(így!), cuius memoria in benedictione est, patris et
consortis nostri benemerentissimi perseveraverunt et
conservati fuerunt, gratiose confirmare dignaremur.
Nos itaque attendentes grata, fidelia et accepta servitia
ipsorum siculorum nostrorum, quibus iidem in conserva-
tione terminorum et limitum regnorum nostrorum pleris-
que vicibus gravia vulnera et effusionem sanguinis tole-
rando, mortem non formidando, saevissimae fortunae et
fragilibus casibus se submittendo nobis et sacrae coronae
Hungariae fideliter et indefesse toto ipsorum posse studu-
erunt et in futurum anhelantes intrepide complacere vo-
lentes, nihilominus ipsos favore prosequentes (benevolo)
et gratia speciali eisdem promisimus et harum serie pro-
mittimus nos in omnibus libertatibus, immunitatibus, li-
bertatumque praerogativis ac metarum limitibus, quibus
ut praefertur (a tempore) ipsorum sanctorum regum Hun-
gariae usque ad tempus praefixum usi fuerunt et gavisi,
tenere, defendere et pacificos conservare, metasque eorun-
dem videlicet a metis et terminis territorii Dan vayvodae
fluvium Bozza, a parte vero terrae Moldaviae fluvium
Hyndh2) vocatum erigere, stabilire, restaurare et forti-
ficare, imo ipsos et quemlibet ipsorum in omnibus prae-
missis et praemissorum singulis pacificos et quietos tene-
bimus et conservabimus, praefatasque metas in fluviis
praescriptis erigemus, fortificabimus et certificabimus (!)

1) in nostram maiestatem accedentes personaliter a másolatban.

2) Hymts (?)


sub praesentium nostrarum testimonio litterarum. Datum
in portu Dravi Apathi nuncupato, in festo beati Bene-
dicti abbatis, anno Domini Millesimo trecentesimo octua-
gesimo sexto.
2.
Közismert dolog, hogy az 1562-iki székely felkelés
előtt a király a Székelyföldön birtokot törvényesen sen-
kinek sem adományozhatott, mivel a székely örök-
ségben királyi jog nem lappangott. Vérségi rendsze-
ren nyugvó s gyakorlat szentesítette ősrégi jogszokás
volt Székelyföldön a birtoklás alapja. Ebből önként kö-
vetkezik, hogy jog szerint nem is erősíthetett meg senkit
székelyföldi birtokának a birodalmában. A Zsigmond ki-
rály szóban forgó levelében pedig éppen erről van szó.

Az 1426. máj. 20-áról datált, különben kihagyások-


kal ékeskedő s a mellett hibás egyszerű másolat szerint
ugyanis Kálnoki Máté, a testvére Demeter és fiaik képé-
ben azt panaszolja a királynak, hogy a Sepsi széki széke-
lyek a szék területén fekvő Ivásfog földet székely jogon
való birtoklással nekik ajándékozták, azonban némelyek
ki akarják őket vetni belőle. Ennélfogva könyörögve kéri,
hogy az ajándékozásnak királyi jóváhagyása mellett
tartsa, illetve erősítse meg őket örök időkre a kérdéses
puszta birtokában. És Zsigmond király a Kálnoki Máté
érdemeiért az ország nagyjainak hozzájárulásával a ké-
rést olyan értelemben teljesítette, hogy — az oklevél sza-
vaival élve — soha senki őket Ivásfog földéből és annak
uraságából ki ne vethesse.

Fennebb már röviden említettem, hogy mi volt 1562


előtt a Székelyföldön a birtoklás jogi alapja. Ha tehát azt
látjuk, hogy a kiváltságlevél írója a jogi alapot ezzel ellen-
kezőleg a királyi felségjognak idő előtti gyakorlásában
állapítja meg, bízvást elmondhatjuk, hogy nyilvánvaló ha-
misítást követett el. Ennélfogva a kiváltságlevelet már
jogi szempontból is hamisnak kell bélyegeznünk. Egyéb-
iránt erre a kérdésre hátrább még visszatérünk.

1386.
márc.


21.
julius
11.

Az oklevél szövegéről és keltezéséről nem sok mon-
dani valóm van. Hogy mindjárt az utóbbi kérdéssel kezd-
jem, csupán a Ráth Károly1) közlése alapján is megálla-
píthatjuk, hogy írójának, illetve koholójának a király tar-
tózkodási helyét, annak idejét és végül az uralkodási évek
számát illetőleg jól értesültsége minden tekintetben kifo-
gástalan. Úgy kell lenni, hogy a hamisító a pontos dátu-
mot Zsigmondnak valamely keze ügyébe eső ugyanazon
időben és helyen kelt jeles alakú leveléből vette.

De már az oklevél megszövegezésében nem volt sze-


rencséje a koholónak. Stilusa általában véve elárulja, hogy
nem a Zsigmond király kancelláriáján állították ki.

Ezek után mindent egybefoglalva a vizsgálat eredmé-


nyéül megállapíthatjuk, hogy az állítólagos Zsigmond-féle
kiváltságlevélben a rosszul sikerült hamisítványoknak
egy nem kevésbbé gyarló példányával ismerkedtünk meg.
Azonban az állítólagos kiváltságlevélnek ― hogy képlete-
sen szóljak — még egy tüzes vaspróbán át kellett mennie

Vingárti Geréb Péter erdélyi vajda és székely ispán


1477. jan. 18-án közgyűlést tartott Sepsi szék hites bíráival
Sepsiszentgyörgyön.2) Ezen a szék közügyei mellett a bi-
zonyára nagyobb számban megjelent ügyes-bajos embe-
rek panaszai is elintézést nyertek. Ezek közül a közgyű-
lésnek fennmaradt egyetlen írásos emléke három patvar-
kodó rokonnak a nevét meg is örökítette. Ezek: Kálnoki
Borbála asszony karácsonfalvi Jánossa Antalné, Kálnoki
Bálint és a testvére Mihály. Úgy látszik, hogy nevezett úr-
asszony saját személyében távol maradt, képében azon-
ban, kezében a székely ispántól nyert ügyvédi meghatal-
mazással bikafalvi Jánossa Mihály részt vett a közgyűlé-
sen. Mikor a sor reá került, Borbála asszony nevében elé-
adta, hogy a kérdéses Ivásfog pusztát atyjának, a széke-
lyek által meggyilkolt Kálnoki Máténak vérdíja fejében a
nevezett székelyektől ajándékba kapta. E szerint az a maga
egészében teljes jogon egyedül őt és utódait illeti. Egy-

1) A magyar királyok hadjáratai 139. l.

2) Szabó, Székely Oklevéltár III. köt. 98. l.

úttal visszakövetelte annak azt a nagyobb részét is, me-


lyet Kálnoki Bálint és testvére Mihály ez idő szerint el-
foglalva bitorolnak. A Jánossa Mihály előterjesztése nem
érte váratlanul a személy szerint is jelen levő Kálnoki
testvéreket s Bálint nyomban ugyancsak a Kálnoki Máté
jussán magának és testvérének követelte az egész Ivás-
fog pusztát. És hogy jogos követelésének nagyobb nyoma-
tékot adjon, tüstént elé is terjesztette írásos bizonyítékait.
A két rendbeli levél közül az egyik a Zsigmond király meg-
erősítő levele
volt s Ivásfog pusztáról szólott. A másik ik-
tató parancsot és egyben iktató levelet ugyancsak az em-
lített puszta ügyében pelsőczi Bebek Péter székely ispán
adta ki.3) Sajnos, hogy a sepsiszentgyörgyi generális gyű-
lésből kiadott székely ispáni ítélet a Kálnoki testvérek bi-
zonyítékainak keltét nem jegyezte fel. Mégis abból a szűk-
szavú, megjegyzésből, mélyben az állítólagos Zsigmond-
féle kiváltságlevelet megerősítő levélnek (littera confirma-
tionalis) mondja, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy
ez Zsigmondnak fennebb tárgyalt 1426. május 20-án kelt
oklevelével egy és ugyanaz.

A gyakorlat szerint a felek iratainak a bíróság előtt


való bemutatását azok felolvasásának nyomon kellett
volna követnie. Ezt Geréb Péter székely ispán el is ren-
delte. Azonban a Kálnoki Borbála asszony prókátora ki-
jelentette, hogy a felmutatott levelek érvénytelenek és
így azoknak felolvasása és megvitatása is felesleges. És
ezen állításának igazolására nyomban elmondotta, hogy a
székelység véneinek keresztúri generális széke már két
ízben is
elrendelte alpereseknek, hogy Ivásfog pusztáról
szóló leveleiket, azok megsemmisítésének és eltörlésének
terhe alatt Kálnoki Borbála asszonnyal szemben bemutas-
sák. Ezt azonban mindannyiszor elmulasztották. Egyéb-
iránt úgylátszik, hogy Jánossá Mihály sem nagyon

3) Az 1423—1426 között székely ispánságot viselt pelsőczi Bebek
Péter iktató parancsával nem foglalkozhatom. Különben erre is teljes
mértékben reá illik mind az, amit a Zsigmond-féle kiváltságlevél hite-
lessége ellen jogi szempontból felhoztam. Ennél fogva már látatlanban
is bízvást hamisítványnak bélyegezhetjük. — Századok 1880. 746. 1.

bízott különben is bizonyításra szoruló szóbeli előterjesz-
tésének a sikerében, azért jó előre gondoskodott, hogy le-
gyen valaki a háta mögött, aki állításait mint szemtanú élő-
szóval is bizonyítani tudja. E végből magával hozta ez al-
kalommal a keresztúri székbírót is, aki tisztét a székelység
véneinek említett generális széke idején viselte. S a szék-
bíró ugyancsak derekasan megfelelt feladatának. Vallomá-
sával a Jánossa Mihály prókátor előterjesztését minden-
ben megerősítette. Ez a vallomás a Kálnoki testvérek
amúgy is vesztett perének a sorsát előreláthatólag el is
döntötte.

Most már csak az ítélet volt hátra. Nevezetes, hogy az


ítélet a Kálnoki Máté meggyilkoltatásáról, és hogy leánya
az ő vérdíja fejében kapta Ivásfog pusztát, egy szóval sem
emlékezik meg. Ezt csak a prókátor előterjesztéséből tud-
juk. És ez érthető is. Nyilván köztudomású volt mindenki
előtt Sepsi széken s ezért valónak vette minden bizonyí-
tás nélkül a Jánossa Mihály előterjesztését a székbíróság
is. Ellenben a Kálnoki testvérek leveleit a nevezett ügy-
véd állítása, illetve a keresztúri székbíró vallomása alap-
ján a székely jogszokás értelmében érvényteleneknek nyil-
vánította. S minek utána alperesek kijelentették, hogy a
kérdéses pusztához való jogaikat ezeken kívül semmivel
sem tudják bizonyítani: — a bíróság őket Ivásfog pusztájá-
tól megfosztotta és azt ugyancsak a székely jogszokásnak
megfelelően „pure et simpliciter“ Kálnoki Borbála asszony-
nak és örököseinek ítélte.

A fentiek szerint Sepsi szék bíróságának marasztaló


ítéletével Ivásfog puszta ügye jogilag is elintéztetett.
Azonban reánk, mint a történeti emlékek kutatójára néz-
ve az ügy az ítélettel még nincsen tökéletesen befejezve.
Nekünk az ítélettől eltekintve még külön is keresnünk
kell az okot, ami a Kálnoki testvéreket arra kényszerítette,
hogy Ivásfogra vonatkozó leveleiknek a bemutatását két
ízben is elhanyagolják. Erről a körülményről az ítélet nem
emlékezik meg. Az ügynek csak jogi szempontból való el-
bírálására szorítkozott.

Már most az a kérdés, hogy miért hanyagolták el al-

peresek két ízben is egymás után írásos bizonyítékaiknak
a bemutatását? Erre a Sepsi széki bíróság ítélete nyomán
— úgy gondolom — nagyon egyszerű és könnyű a felelet.
Véleményem szerint azért, mert a székelység véneinek
fennebb említett két rendbeli keresztúri generális széke
idején a hamisítvány legfeljebb mint mentő gondolat élt,
vagy élhetett az érdekelt alperesek lelkében és csak a meg-
felelő stilus forgató íródeákra várt, hogy azt életre keltse
s annak rendje és módja szerint írásos bizonyíték formá-
jába öltöztesse. És ez, amint láttuk, meg is történt.

Ezek után a hamisítvány koholási idejének pontos


megállapíthatása céljából szükséges volna tudnunk, hogy
mikor ültek a székelység vénei 1477. jan. 18-ika előtt má-
sod ízben generális széket Székelykeresztúron? Erre nézve,
sajnos, történeti emlékeink ez idő szerint semmiféle felvi-
lágosítást nem nyujtanak. De valószinű, hogy az 1476-ik
év folyamán. Ennélfogva az állítólagos Zsigmond-féle ha-
mis kiváltságlevelet az erdélyi káptalannak 1426. okt. 21-én
kelt átíró levelével együtt az 1476. jan. 1-je és 1477. jan.
18-ika közti időben koholták.

A hamisításnak és céljának megállapítása után köte-


lességszerűleg megkísérlem kinyomozni az oklevél hami-
sítóját is.

Tagányi Károly annak idején egy széleskörű forrás-
kritikai dolgozatában kimutatta,4) hogy a nagybecsű „Ur-
kundenbuch ... der deutschen in Siebenbürgen“ c. forrás-
kiadvány I. kötetében foglalt hamis oklevelek nagyobb ré-
szét Kemény József gróf, kisebb részét Nyiresi Tamás,
az erdélyi káptalan egyházi és világi jegyzője 1490 és
1515 között koholta.

A következőkben ez utóbbiról lévén szó, úgy vélem,


hogy Tagányinak a Nyíresi Tamás elég hosszú időre ter-
jedő áldatlan munkálkodásáról szóló időbeli megállapítása
nem zárja ki annak lehetőségét, hogy nevezett egyházi és
világi jegyző ezt a foglalkozását — bár erre nézve positív
adat ez idő szerint nem áll rendelkezésre — 1490-nél már


4) Századok 1893. 41 —57. ll.

jóval elébb el nem kezdhette s még 1515 után is nem foly-
tathatta volna. Ennek a gondolatmenetnek a fonalán
könnyen eljuthatunk a Zsigmond-féle kiváltságlevél való-
szinű keltéhez s egyúttal annak a Nyíresi Tamás mester
személyében keresett és valószinűleg meg is talált hami-
sítójához is.
* * *
1426. máj. 20. Tata.
Zsigmond király Kálnoki Mátét és testvérét Demetert
a fiaikkal, a Sepsi széki székelyek által székely jogon való
birtoklással nekik adott lakatlan Ivásfog földe birtokában
megerősíti.

Az erd. káptalan 1426. okt. 21-én kelt átiratának XVIII. századi
egyszerű másolatában, Orsz. lt. Erd. főkorm. oszt. Fasciculare nr. 35.
fol. 83. (Winkler kir. tábl. ügyvéd iratai.)
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper
augustus ac (Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae
etc. rex.) Memoriae commendamus per praesentes, quod
fidelis (noster) Mathaeus siculus dc Kalnok sua, nec non
Demetrii fratris ac Ladislai filii1) ac Simonis filiorum eius-
dem Demetrii in personis culminis nostri ad(veniens in)
conspectum, celsitudini nostrae declaravit, quod fideles
nostri universi siculi in sede Sepsy constituti partium
nostrarum Transsilvanarum alias ipsis et eorum haere-
dibus quandam terram Iwasfog appellatam, intra termi-
nos terrae eorundem siculorum nostrorum tum inhabita-
toribus destitutam, per eos more et consuetudine siculo-
rum < tenendam et possidendam >2) dedissent, atque con-
tulissent, dc qua quidem siculi eos exturbare niterentur;
supplicans exinde praefatus Mathaeus nominibus quibus
supra nostrae celsitudini humili precum (cum) instantia,
quatenus huiusmodi donationi nostrum regium consensum
praebere, ipsos et dictos eorum haeredes in dominio dictae


1) sui helyett valószinűleg.

2) tenendum et possidendum a másolatban.


terrae perpetue relinquere dignaremur. Unde nos conside-
ratis et diligenter attentis fidelibus servitiis ipsius Mathaei
per ipsum, sicuti, testimonio didicimus fidedigno, nobis et
sacrae ipsius regni nostri Hungariae coronae iuxta suae
possibilitatis commoditatem, locis et temporibus incumben-
tibus, constanter exhibitis et impensis praemissae dona-
tioni et collationi memoratae terrae Iwasfog, per anno-
tatos siculos dictae sedis (pro) parte ipsorum Mathaei ac
fratris sui et filiorum suorum ut praefertur more siculico
factae, de consilio praelatorum et baronum nostrorum ad
id accedente, ex certaque scientia nostrae maiestatis no-
strum regium consensum praebuimus benevolum et assen-
sum, imo praebemus eo modo, ut ipsi Mathaeus et Demet-
rius, nec non filii ipsorum successoresque eorundem ab
eadem terra Iwasfog et eius dominio per quospiam siculo-
rum nostrorum ullo unquam tempore excludi et ejici va-
leant modo aliquali (et) ipsam terram Iwasfog cum cun-
ctis suis utilitatibus et pertinentiis, sub suisque veris metis
et cursibus metalibus, quibus hactenus rite tenta fuit
(et) possessa, secundum morem et consuetudinem saepe-
dictorum siculorum iure perpetuo et irrevocabili tenere et
possidere valeant atque possint, salvo iure alieno, harum
nostrarum, quibus sigillum nostrum impressum est, vigore
(et) testimonio litterarum. Datum in Tatha, secunda die
festi Pentecostes, anno (Domini Millesimo) quadringen-
tesimo vigesimo sexto, regnorum nostrorum Hungariae etc.
anno quadragesimo, Romanorum sexto decimo et Bohe-
miae sexto.
3.
1428. szept. 6. Botfalu.
Szabó K., Székely Okl. I. köt. 125. l.
A Zsigmond királynak tulajdonított kiváltságlevélbe
személyeinél és tárgyánál fogva szervesen kapcsolódik
belé egy másik, régóta ismert oklevél, amely ugyancsak
újabbkori egyszerű másolatban szállott át korunkra. Kü-

1426.
május


20.


lönleges tartalmánál fogva érdemesnek tartom, hogy az
arról mondottakhoz pótlásképpen röviden erről is meg-
emlékezzem.

A barcasági Botfaluban időző kuzsalyi Jakch János


és Mihály székely ispánok 1428. szept. 6-án arról értesítet-
ték a székelyeket és a szászokat, hogy kálnoki Nemes De-
meternek és Máté fia Lászlónak megengedték, hogy Ivás-
fokmező nevű (székely) örökségüket eladhassák. Egyúttal
biztosítottak a kérdéses pusztát akár egészben, akár kisebb
darabokban megvásárolni szándékozókat, hogy e részben
tőlük semmit nem kell tartaniok.

Az oklevél olvasása közben három dolog ragadta meg


a figyelmemet. Az egyik, hogy nem hivatkozik Ivásfok-
mező birtoklását illetőleg Zsigmond királynak alig két év-
vel ez előtt, 1426. máj. 20-án Tatán kiadott kiváltságleve-
lére. Ami különben természetes is. Hiszen, amint már fen-
nebb kifejtettem, ezt az oklevelet a XV. század 70-es évei-
nek a végén koholták.

Ami a Kálnoki családnévnek az oklevélben olvasható


„dictus Nemes de Kalnok“ kettős alakját illeti, az az elő-
nevek közismert történeti fejlődésének egészen természe-
tes folyománya voina. Mégis különös, hogy a kettős csa-
ládi név viselésének a székely történet elég bő forrásai-
ban1) ennél több nyoma sem található. Az idők folyamán
a magyar, illetve az erdélyi főrangú családok sorába emel-
kedett család tagjai ugyanis az oklevelekben és okiratok-
ban a XV. század 30-as éveitől kezdve annak végéig egy-
szerűen Kálnoky, 1512 után pedig mind e mai napig hol
kőröspataki Kálnoky, hol ismét az általánosan ismert Kál-
noky néven fordulnak elő. Csattanós bizonyítéka ennek,
hogy oklevelünk kelte után alig három esztendővel, 1431.
jún. 7-én kelt hiteles oklevél tanusága szerint a Sepsi széki
székbíróságot maga kálnoki Nemes Demeter uram is már
csak „Demetrius filius Emerici de Kalnok“ néven viseli.2)


3) Szabó K., illetve Szabó—Szádeczky, Székely Okl, I—V., VII.
köt., Barabás S., Székely Okl. 64., 96. 235. ll.

4) Barabás S. i. m. 64. l.

Mielőtt fejtegetéseimben tovább mennék, szólanom


kell még két oklevélről, melyek szövegezésükre nézve kü-
lönböznek ugyan egymástól, de tartalmilag megegyeznek.
Ezek egyrészt a székelyek feltételezett vásárló szándéká-
nak éppen az ellenkezőjéről, másrészt a kérdéses puszta
hozzávetőleges holfekvéséről is felvilágosíthatnak bennün-
ket.

A Brassó városi tanács és Nádasdi Salamon fia Mi-


hály székely ispán által 1415. júl. 12-én, illetve júl. 31-én
külön-külön írásba foglalt adás-vételi szerződés szerint a
megnevezett Sepsi széki székelyek név és szám szerint
mintegy húszan, a szék képében is ötven arany forintért
eladták a botfalusi szászoknak az Olt folyó mellett azt az
erdős területet, melyet a székelyek földje felől a „Borju-
révfoka“ gázló, a „Farkasárok“ és az „Éleskő“ nevű szikla
határoltak.3) E hely minden valószinűség szerint az Olt
és a Feketeügy egybeszakadásánál kezdődő és a Kálnoky
atyafiak közt vitás Ivásfokmező táján, talán éppen tő-
szomszédságában terült el.

Visszatérve az 1428-ik évi oklevélre, tartalmát illető-


leg meg kell állapítanom, hogy a mohácsi veszedelmet
megelőző időkből egyetlenegy történelmi forrásunkban4)
több olyan oklevél áll a székely történet kutatóinak ren-
delkezésére, melyek a szóban forgó oklevélhez hasonlóan
a magántulajdont képező székely örökségeknek a minden-
kori székely ispán vagy alispán jelenlétében történt adás-
vételéről tudósítanak. Ezekben azonban még halvány ár-
nyéka sem található az olyan hatósági beleavatkozásnak,
aminőt oklevelünk Ivásfokmező puszta szándékolt eladá-
sával kapcsolatban a korabeli székely ispánoknak tulaj-
donít.

Werbőczy „Hármas könyvé“-ben (III. R. 4. c. 3. §.) a
székelyekről szóltában azt mondja, hogy „az elmarasztalt
és elítélt örökségét el nem veszti, hanem az örököseire és

3) Szabó K. i. m. I. köt. 109., III. köt. 33. ll., Zimmermann—Wer-
ner—Müller,
Urkundenbuch III. köt. 663. és 665. ll.

4) Szabó K. i. m. I. köt. 102., 288., 303., III. köt. 129., 157., 166. ll.

atyafiaira száll.“5) Ez azt jelenti, hogy a törzsökös székely


embernek őseitől örökölt, a letelepedéskor első foglalás-
sal szerzett öröksége hűtlenség esetén sem volt elkoboz-
ható, sem eladományozható. Ezt tudva, szinte elképzelhe-
tetlen, hogy a mindenkori székely ispánok és alispánok
bármikor is hivatalos hatalmukkal visszaélve, az ilyen és
ehhez hasonló esetekben a magántulajdon szentségének
durva sérelmével, a jogos tulajdonos szándékának keresz-
tülvitelébe akár helybenhagyólag, akár tiltólag beleavat-
kozhattak volna.

Az oklevélről elmondottak alapján úgy vélekedem,


hogy ezt is azon hamis oklevelek közé kell sorolnunk, me-
lyekkel Tagányi Károly szerint „éppen Erdély középkori
története van leginkább“ aláaknázva.

Már most az a kérdés, hogy mi volt a célja ezzel az


oklevéllel a hamisítónak?

Fennebb már láttuk, hogy nem a Zsigmond-féle ki-


váltságlevél igazolására koholták. Azt is tudjuk, hogy az
Ivásfok pusztával szomszédos székelyek csak rövid idő-
vel azelőtt adtak el egy erdős területet azon a tájon a bot-
falusi szászoknak. Ennélfogva ezek közül bármelyik is alig
jöhetett a puszta esetleges eladásánál vevőként számí-
tásba. Ezek után a feltett kérdésre a feleletet véleményem
szerint a „dictus Nemes“ ragadványnév adja meg. A ha-
misító ezt a közbeszúrt Nemes tulajdonnevet nyilván ösz-
szekötő láncszemnek szánta egyfelől kálnoki Nemes De-
meter és Máté fia László, másfelől pedig a Nagy Lajos
korabeli állítólagos Nemes András között, hogy ilyen mó-
don a Kálnoky és Nemes grófi családoknak ez utóbbitól
mint közös őstől való származását igazolni lehessen. En-
nek a fia István, vette volna fel birtokáról a Kálnoki ne-
vet is. Igen ám, csakhogy a szóban forgó Nemes András-

5) Ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy Mátyás király 1481.
júl. 23-án a hűtlenségben marasztott erdőszentgyörgyi Meggyes Balázs
Torda, Kolos és Küküllő vármegyei birtokait, demtis duntaxat illis,
que inter siculos haberentur
, Báthori Istvánnak adományozta. — Szabó
K.
, i. m. I. köt. 238. l. — V.ö. Varju E., Bánffy Oklevéltár I. köt.
688. l., Szabó K. i. m. I. köt. 174. l.

ról tudnunk kell, hogy a IV. Béla korában élt székely ere-


detű Akadás fia Bencencnek a XIV. század közepétől an-
nak végéig név szerint tizenhét unokáját, illetve déduno-
káját ismerjük,6) ezek között azonban ezt a nevet — akár
a Nemes ragadványnévvel, akár a nélkül — hasztalan ke-
ressük. A gróf Nemes család ősei pedig csak egy század-
dal későbben, 1448-ban tűnnek fel legelőször ezen a néven
az oklevelekben.7)

Mindent egybefoglalva, úgy vélem, nem járok messze


az igazságtól, mikor azt állítom, hogy a gróf Kálnoky és
gróf Nemes családok egy közös őstől való eredetéről me-
sélő hagyománynak nyilván ez a XVIII. század legelején,
esetleg még korábban koholt otromba hamisítvány volt
az alapja és hogy ez a hagyomány innen ment át a XVIII.
század első felében, a grófi címer szívpajzsában ábrázolt
medvéhez fűződő mondával együtt az irodalomba is.8)
— * —

Talán nem sértem meg egyebek között „A Székely-


föld Leírásá“-val elévülhetetlen érdemeket szerzett Orbán
Balázs kegyelettel őrzött emlékét, ha ezzel a most tárgyalt
hamisítvánnyal kapcsolatban egy vaskos tévedésére figyel-
meztetek.

1391-ben történt, hogy Bebek Imre országbíró királyi


parancsra, a hamis pecsétek és oklevelek gyártásáért mág-
lyán megégetett „átkos emlékű János deák“ hamisítványai-
nak felkutatása céljából Liptó és Turóc vármegyében ok-
levél-vizsgálatot tartott. Ez alkalommal László fia Miklós
a Túrócz megyei Kálnokról felmutatta IV. Bélának (Nagy
Lajos átiratában) azt az 1255-ik évi oklevelét, mellyel ősei-
nek a király nyolc ekényi földet adományozott.9)
6) Szabó K., i. m. I. köt. 53. és 72. ll., Barabás S. i. m. 33., 34. ll.

7) Barabás S. i. m. 71. l.

8) Szegedi J., Synopsis 66. szakasz. — V. ö. Turul X. (1892.) évf.
83. s köv. ll.

9) Történelmi Tár 1902. évf. 211. l. (Fejér, CD. tom. IV. vol. 2. fol.
360.)

Ez az adat tévesztette meg érdemes tudósunkat, aki az


említett falu nevét a Sepsi széki Kálnokra vonatkoztatva
azt a gróf Kálnokyak ősi fészke, a kérdéses oklevelet fel-
mutató László fia Miklóst pedig a családnak első ismert
őse gyanánt Háromszékre telepítette által.10)

10) A Székelyföld leírása, III. köt. 51. l.


[Erdélyi Magyar Adatbank]

Székely Oklevéltár, 1219–1776




Yüklə 154.78 Kb.

Dostları ilə paylaş:




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2020
rəhbərliyinə müraciət

gir | qeydiyyatdan keç
    Ana səhifə


yükləyin