Orvosi pszichológia tankönyv részletes tartalma I. fejezet Orvosi pszichológia




Yüklə 3.95 Mb.
səhifə7/66
tarix26.04.2016
ölçüsü3.95 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   ...   66


III.3.2. INTELLIGENCIA
III.3.2.1. Pszichometria


    1. Az IQ-tesztek és az intelligencia mérése



Az intelligencia fogalmát, definícióját illetően a pszichológusok a mai napig nem jutottak egyetértésre. Ahány kutató, szinte annyiféle definíciója született már az intelligenciának (lásd Az intelligencia meghatározásai című vitatott kérdést).

A mai kutatásban is használt pszichometrikus intelligencia fogalma már nem elméleti meghatározásra épül, hanem az IQ-tesztek eredményét jelenti. Az intelligencia vizsgálatában tehát a mérés, az értelem változatosságának számszerűsítése kulcsszerepet játszik.

Az értelem mérésének első úttörője Sir Francis Galton (1822-1911), brit tudós, polihisztor.



Galton sajátságos körlmények között valósította meg az intelligencia mérésének programját. 1884-ben és 1888-ban egy kiállításon, illetve egy múzeumban együttesen közel 25.000 ember mentális képességeit mérte meg úgy, hogy a személyek maguk fizettek a vizsgálatban való részvételükért. Galton számos más területen is újító volt: a pszichológiában ő alapozta meg a képzelet vizsgálatát, az önbevallásra épülő kérdőíveket, de olyan távolabbi területeken is maradandót alkotott, mint a biológia, a meteorológia vagy a kriminalisztika. Ő fedezte fel az anticiklonokat, és alkotta meg az ujjlenyomatok vizsgálatának alapjait. Fiatalabb korában utazó, felfedező is volt, és ő készítette az első meteorológiai térképeket. Szenvedélyesen szeretett mérni: a nők szépségétől az imdádság hasznosságáig, vagy a tudományos előadásokon a közönség általános unalmi szintjéig a legkülönfélébb hétköznapi jelenségeket igyekezett objektíven számszerűsíteni. Ő fektette le a modern magatartásgenetika alapjait, és dolgozta ki az iker- és családvizsgálatok módszerét is: (Pléh, 2000; Horváth, 1991)
Galton megközelítése arra épült, hogy az emberek között bonyolult gondolkodási, logikai képességekben megfigyelt eltérések visszavezethetők az agyi feldolgozás gyorsaságára, valamiféle neurológiai tökéletességre. Ez pedig kiválóan mérhető különféle elemi érzékelési feladatokkal: a reakcióidő vizsgálatával, vagy az érzékszervek pontosságának mérésével. Ez az irányzat a mai napig hangsúlyosan jelen van az intelligencia vizsgálatában (lásd Az intelligencia elméletei című részt).

Az úgynevezett Galton-paradigma más, hasonlóan hosszú életű tételeket is tartalmazott. Galton szerint az emberi intellektuális kiválóság végső soron egynemű: a különféle területeken – zene, nyelv, matematika – megjelenő tehetség mind ugyanarra a mögöttes képességre vezethető vissza. Úgy vélte továbbá, hogy e képesség örökletes: így a kiválóság nemzedékről nemzedékre örökíthető.

Kivételesen nagy hatású volt a korrelációszámítás alapjainak kidolgozása, amelynek segítségével megadható két változó együttjárásának a mértéke. Ez igen fontos előrelépés, olyan matematikai módszert szolgáltat, amellyel két változó nem tökéletes együttjárása is precízen megadható. Az egyéni különbségek tanulmányozásához pedig ez elengedhetetlen: az úgynevezett korrelációs együttható segítségével fejezhető ki, hogy mennyire szoros az együttjárás különböző képességekben való eredményessége között.

Galton és követőinek irányzata, amely szerint az elemi érzékelési feladatok megfelelő mérőeszközei az intelligenciának, hamar kellemetlen csalódáshoz vezetett. Felfedezték ugyanis, hogy ezek a tesztek egyáltalán nem képesek bejósolni egyetemi hallgatók tanulmányi eredményességet.

A modern IQ-tesztek kialakítása ezért nem is a galtoni iskolához, hanem egy zseniális francia tudóshoz, Alfred Binet-hez (1857 – 1911) köthető.
A ráérő polihisztor jogi diplomája megszerzése utáni első írása "a mikroorganizmusok pszichikus életével" foglalkozott. Később egy fiziológiai tárgyú dolgozattal természettudományi doktorátust is szerzett. Tanulmányozta a festészet esztétikáját és érzékeléslélektanát, és sikeres színpadi szerzőnek számított, akinek egy időben négy darabját is játszották a párizsi színházak. Talán jogi végzettsége miatt is érdekelték a deviáns személyiségek, a pszichikus rendellenességek és az egyéni különbségek.

A Binet-féle tesztek már nem az értelmi sokféleség önmagáért való tudományos vizsgálatát célozták, hanem elválaszthatatlanul kötődtek az intézményes oktatás kialakulásához. Az általános tankötelezettség bevezetését követően a francia kormányzatnak szembesülnie kellett azzal, hogy egyes gyermekek nem tudnak megfelelni az előírt minimális követelményszintnek. Így a kötelező oktatást követően idővel kialakult a felzárkóztató oktatás intézménye is. A gyermekek iskolaalkalmasságát azonban egy ideig kizárólag a pedagógusok voltak hivatottak elbírálni, ami számos problémához vezetett, mivel az ő ítéleteik nem csupán az intellektuális képességek, hanem számos szubjektív tényező megítélésére is épültek. Binet azt a feladatot kapta a francia kormánytól, hogy készítsen tesztet, amely objektíven, elfogultság nélkül képes felmérni a tanulók mentális adottságait, és amelynek alapján el lehet dönteni, hogy egy adott gyereket normál, vagy kisegítő iskolába kell-e beíratni.

Binet egy egyszerű, a mindennapi tapasztalathoz kapcsolódó kérdés- és problémasorozatot hozott létre, amelyben a helyes megoldások számát össze tudta hasonlítani a többi gyerek teljesítményével. ("Mire jó a gyufa?", " Milyen napszak van, amikor a nap lenyugszik?", "Mit jelent az a közmondás: a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon?", "Mitől marad a levegőben a repülőgép?").
Binet alapgondolata az volt, hogy a gyermekek mentális szintjét az életkoruknak megfelelő átlagos teljesítményhez kell viszonyítani. Vagyis a 10 éves gyermekekre átlagosan jellemző teljesítményszint felel meg a 10 éves mentális kornak (Binet eredeti megfogalmazásában intelligencia-szintnek). Így tehát megállapítható egy gyermek mentális kora és az életkora közti viszony. Ha egy gyermek 10 éves, de csak a nyolc évesek átlagos teljesítményszintjét éri el, vagyis a mentális kora 8 év, akkor két évnyi lemaradást mutat. Binet úgy vélte, hogy az ilyen lemaradás csak átmeneti, és nem egy rögzült, állandó képességet jelent.

A számítási mód azonban nehézségeket vetett fel. Ha ugyanis egy 10 éves gyermek – mondjuk Marci – 8 éves mentális kort ér e a teszten, míg egy másik, 6 éves gyermek – mondjuk Sanyi – 4 éves szinten teljesít, akkor mindkettőjük esetében igaz, hogy a mentélis koruk és az életkoruk különbsége 2 év. Úgy tűnik azonban, hogy Sanyi valójában jóval nagyobb lemaradást mutat, mint Marci.

Stern mutatta meg, hogy ez a probléma jól orvosolható, ha a mentális kornak és az életkornak nem a különbségével, hanem a hányadosával jellemezzük a gyermek teljesítményszintjét (Sanyi esetében pléládul 6 / 8 = 0.66). Ebből született meg a jól ismert intelligencia-hányados, vagyis az IQ. Később, az egyszerűbb kezelhetőség érdekében ugyanennek az értéknek a százszorosával kezdtek számolni, és született meg a képlet, amely szerint az IQ a mentális kor és a valós életkor hányadosának százszorosa, azaz IQ = (mentális kor / életkor) x 100. A fenti példa alapján így Marci IQ-ja (8 / 10) x 100 = 80, míg Sanyié (4 / 6) x 100 = 66,6. Vagyis az újfajta számítás pontosabban kifejezi a kettőjük közti különbséget.

Ugyanakkor ez a számítás is problémákat vet fel. Míg egy 6 éves gyermekről, ha a mentális fejlődés terén már egy 9 éves szintjén áll, értelmes azt állítani, hogy 150 az IQ-ja, egy 60 éves felnőttre már nyilván nem mondhatjuk azt, hogy a 150-es IQ-ja miatt már elérte egy 90 éves fejlettségi szintjét. Vagyis ez a fajta számítás csak gyermekekre használható: amint egy személy eléri a mentális fejlődésének a végpontját, a hányados-forma nem érvényes.

A felnőtt IQ-mérés problémájára Donald Wechsler (1958) találta meg a megoldást, az úgyneveztt deviációs IQ módszerében. Abból a galtoni feltételezésből indult ki, hogy a mentális képességek normális eloszlást mutatnak (lásd a III./12. ábrát). Ebben az átlaghoz került a 100-as érték, az egységnyi szórást pedig 15 pontban határozta meg. (Ezt azóta nem minden IQ-teszt követi, van, amelynek például 24 pont a szórása.) A normál eloszlás jellegzetessége, hogy az átlagtól adott egységnyi szórások alatt, illetve felett megadható, hogy a teljes populáció hány százaléka található. Ez adja meg az úgynevezett centilis értéket, amely az IQ-pontnál sokkal jobban kifejezi a személy teljesítményét, mivel nem függ az adott teszt szórásától. Így például az emberek 2,15 %-a ér el az átlagnál legalább két szórásnyival magasabb értéket. Ugyanígy az eloszlás alacsony IQ-jú övezetében az átlagnál legalább két szórásnyival alacsonyabb értéket elérők aránya is 2,15 %. Ez az általánosan elfogadott 15-ös szórású tesztekben 70-es alatti intelligenciahányadost jelent. Így ezekben a tesztekben a 70 IQ-pont alatt teljesítőket tekintjük értelmi fogyatékosoknak.
III./12. ÁBRA IDE

Így az IQ, a nevével ellentétben, felnőttek esetében nem jelent hányadost, hanem azt fejezi ki, hogy a személy hol helyezkedik el korcsoportjának 100-as átlagához képest. (Az IQ név, és a 100-as átlag csupán azért maradt meg, mert a köztes időben annyira bevetté vált, hogy Wechsler nem változtatott rajta.)

Binet óta azonban nem csak a számítási mód változott meg. Binet tesztjét később az amerikai Stanford egyetemen Lewis Terman fejlesztette tovább, a továbbfejlesztett teszt Stanford - Binet tesztként vonult be a pszichológiai köztudatba. Magyarországon Éltes Mátyás munkája nyomán 1914-ben jelent meg a Binet-teszt első adaptációja. A Binet-teszt és változatai azonban mind egyéni felvételt igényeltek, vagyis egy pszichológusnak egyesével kellett felvennie a teszteket minden gyermekkel.

A csoportos, csupán felügyeletet, és nem aktív pszichológusi közreműködést igénylő tesztek gondolata az első világháború hatására született meg, és tisztjelöltek mentális képességeinek felmérésére használták.

Az IQ mérése a csoportos tesztelés hatására a XX. század első felében a pszichológia egyik legnagyobb sikertörténetévé vált. Ugyanakkor lassan az intelligencia elméleti megközelítése is megváltozott: Binet felfogásával szemben a galtoni megközelítés tért vissza, amely szerint az intelligencia minden személynek állandó, rögzült vonása, amelyet ráadásul sokak szerint a genetikai örökség határoz meg. Az IQ-tesztek pedig ennek a rögzült vonásnak objektív, és pontos mérőeszközei.
Ennek a kornak a társadalmi környezetében magától értetődő feltevés volt, hogy egyének, osztályok és emberfajták általános minőségében és értékében különbségek vannak. Mindenki "ismerte a helyét a világban", a társadalmi osztályok, csoportok között nem volt átjárás, az emberek leendő társadalmi státusza már születésük pillanatában eldőlt. Nem meglepő, hogy az intelligenciáról is evidenciának tekintették, hogy genetikusan determinált. Mindez az IQ-tesztek negatív és kirekesztő felhasználásához is vezetett. Az Egyesült Államokban péládul az 1920-as években minden bevándorlóval IQ-tesztet vettek fel, és ez alapján megállapították, hgy genetikailag egyre alacsonyabb rendű csoportok áramlanak az országba. Aminek sokak szerint köze volt a bevándorlási szabályok szigorításához, noha ezek a tesztek komoly nyelvi hátrányt okoztak a frissen bevándoroltaknak, akiknek az unokái már semmiben sem tértek el az átlagos amerikaiaktól, ami szintén a genetikai fogyatékosság ellen szól. Az Egyesült Államokban, és később a náci Németországban a sterilizálás gyakorlata is kialakult: a fogyatékosakat kötelezően fogamzásképtelenné tették, hogy ne örökíthesség a „problémáikat”. (Gould, 1999). Bár azóta az ilyen gyakorlatot megszüntették, illetve joggal lehet amellett érvelni, hogy nem az eszköz a felelős az etikátlan használatért, az IQ-tesztek ilyen felhasználása sokakban ma is ellenérzés kelt az intelligencia mérésével szemben.
Weshsler ehhez képest nem csak a számításban hozott újítást. Tesztje, a Wechsler Felnőtt Intelligencia Skála (magyar változata MAWI néven ismert, és hazánkban a legszélesebb körben használt IQ-teszt) visszatért az egyéni felvétel gyakorlatához, a gyermek változat pedig a korábbiaknál alkalmasabb a gyermekek teljesítményének objektív mérésére, mivel a korábbi teszteknél kisebb hangsúlyt helyez a nyelvi képességekre.

A Wechsler-féle teszt legnagyobb erénye, hogy a személy IQ értéke mellett a különböző feladattípusokon való relatív előnyökről és hátrányokról is képet ad. Wechsler máig is irányadóan azt mutatta meg, hogy egy személy mentális teljesítményéről sokkal jobb képet kapunk egy ilyen, profil jellegű bemutatás alapján, mintha az összteljesítményét egyetlen számmal fejezzük ki.


III.3.2.2. VITATOTT KÉRDÉS: AZ INTELLIGENCIA MEGHATÁROZÁSAI
Kevés olyan fogalom lehetett a tudománytörténetben, amelynek csupán a definiálására tudományos szimpóziumot hívnak össze. Az intelligencia fogalmának meghatározásáa érdekében azonban ez kétszer is megtörtént, 1921-ben és 1986-ban. Ráadásul egyik sem vezetett átfogó konszenzushoz: bár a kutatók többsége egyetértett abban, hogy bizonyos tényezők (mint például a problémamegoldó gondolkodás, vagy a környezethez való kognitív alkalmazkodás) szorosan kapcsolódnak az emberi intelligenciához, átfogó definíció egyik esetben sem született. (Sternberg és Detterman, 1986) A különböző definíciók sokszínűségét jól jellemzi az alábbi válogatás:


  • Veleszületett általános kognitív hatékonyság” (C. Burt)

  • Az új követelményekhez való szellemi alkalmazkodóképesség” (W. Stern)

  • Az egyén összegződött vagy globális képessége arra, hogy célszerűen gondolkodjék és hatékonyan viszonyuljon környezetéhez” (D. Wechsler)

  • Az a képességünk, amelyet akkor használunk, amikor nem tudjuk, mit tegyünk.” (J. Piaget)

  • Az értelem, minden érzékenységi, érzelmi és akarati jelenségtől függetlenül tekintve, mindenekelőtt megismerő képesség, amely a külső világ felé irányul és azon dolgozik, hogy a róla kapott kis töredék segítségével azt egészében újraalkossa” (A. Binet)

  • Az a tulajdonság, amelyben az olyan zsenik, mint Newton, Einstein, Leonardo da Vinci, Shakespeare, Rabelais csoportja leginkább eltér egy értelmi fogyatékos otthon lakóitól” (E. L. Thorndike)

  • Olyan szó, amelynek annyi a jelentése, hogy végülis nem jelent semmit” (C. Spearman)

  • Az, amit az IQ-tesztek mérnek.” (E. Boring)



1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   ...   66


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə