Orvosi pszichológia tankönyv részletes tartalma I. fejezet Orvosi pszichológia




Yüklə 3.95 Mb.
səhifə4/66
tarix26.04.2016
ölçüsü3.95 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   66

Ellenőrző kérdések


Melyek az ébrenlét alatti tudatállapot legfontosabb tulajdonságai agy-elme összefüggésekben?

Milyen neurokémiai sajátosságok különböztetik meg a REM alvást az ébrenléttől és ezek hogyan függhetnek össze az álmodással?

Mik a legfontosabb különbségek a NREM és a REM alvás alatti mentális tevékenységek között?

Milyen bizonyítékok támogatják a tudat tartalmi vonatkozása és a talamusz közötti kapcsolatot?

Mely kérgi területek inaktívak REM alvásban?

Hogyan függhet össze az álmodás a limbikus rendszerrel?

Milyen formákat ölthetnek az alapvető tudatállapotok disszociációi?

Ajánlott olvasmányok


Bódizs R.: Alvás, álom, bioritmusok. Medicina: Budapest, 2000.

Vizi E. Sz. et al. (szerk.): Agy és tudat. BIP: Budapest, 2002.



III.1.2. A hipnózis és az agyműködés

Szendi Gábor

Összefoglalás

A hipnóziskutatás modern eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a hipnotikus jelenségek nem magyarázhatók meg pusztán a szociális elvárásoknak való megfeleléssel, vagy szerepjátszással, hanem az egyre jobban kirajzolódó specifikus agyi aktivitásmintázatokkal írható le. A hipnózist csupán szimuláló, mégoly motivált személyek sem képesek azokat a specifikus agyi regionális aktivitásokat produkálni, amit erősen hipnábilis személyek hipnózisban mutatnak.


A hipnotikus állapotot módosult tudatállapotként definiáljuk. Ennek az állapotnak a főbb jellemzői az élményekbe való intenzív bevonódás, a disszociációs jelenségek és a szuggesztibilitás (Spiegel, 1991). Mások ezt kiegészítik még a mély mentális ellazultság élményével, a kritikai érzék csökkenésével, a megszokott tér- és időészlelés megváltozásával, az énérzés módosulásával, és a saját mozgások idegenként való megélésével (Rainville és mtsi., 2002).

Az intenzív bevonódás azt a képességet jelzi, hogy a személy mélyen involválódik perceptuális, képzeleti vagy eszmei élményekbe. A disszociáció képessége azt jelenti, hogy a személy képes vagy hajlamos a normál tudati állapotban együtt járó élmények komponenseit külön-külön is megélni, például a kar felemelkedése akarattól függetlenül. A szuggesztibilitás egy fokozott fogékonyságot jelent a szuggesztiók végrehajtására vagy szociális elvárásoknak való megfelelésre. Ezek a képességek általában jellemzik az erősen hipnábilis személyeket.

A hipnózis kutatás egyik nagy kihívása, hogy a hipnózisban feltételezett megváltozott tudatállapot agyi aktivitásmintázatát feltárja. Ez olyan kérdéseket vet fel, mint hogy

a, miben különbözik az alacsony és az erős hipnábilitást mutató személyek agyműködése,

b, milyen neurális történések zajlanak a hipnózisindukció során az agyban

c, vannak-e specifikus neurobiológiai jellemzői a hipnotikus állapotnak, melyek alapján elkülöníthető más módosult tudatállapotoktól, ill. a hipnózist csak szimulálóktól

Ez utóbbi szempont különösen fontos a az eredmények elemzése során, hiszen hipnózisindukció mindig valamilyen feladat kapcsán történik, ezért el kell különíteni a feladat megoldására tett mentális erőfeszítések agyi folyamatait a hipnózis specifikus jellemzőitől.

A hipnotikus fogékonyság neurofiziológiai jellemzői

A 60-as évek vége, hetvenes évek közepéig a féltekei dominancia viselkedéses megnyilvánulásai alapján többen arra következtettek, hogy a fokozott hipnábilitás a jobbfélteke dominanciát mutatókra jellemző. Ezeket az eredményeket később megkérdőjelezték.

Az EEG technika fejlődése kezdetben nagy reményeket keltettek a hipnózis kutatásban. Kezdetben az alfaaktivitást hozták kapcsolatba a hipnábilitással, de ma a fokozott theta aktivitást tekintik a hipnábilitás jó mutatójának (Crawford és Gruzelier, 1992). A fokozott theta-tevékenységet mutató személy képes figyelmét erősen egy dologra, például a hipnotizőr szuggesztióira összpontosítani és kizárni minden más zavaró ingert.

A figyelmi folyamatok szerepe

A figyelmi folyamatok vizsgálata rámutatott arra, hogy a bal- és jobbfélteke eltérő figyelmi folyamatokkal jellemezhető. A fókuszált figyelem a bal frontális területek funkciója, összhangban a balfélteke finom motoros funkciókra való specializálódásával, míg a jobbféltekét a széleskörű, fenntartott figyelem funkciója jellemzi, összhangban azzal, hogy a jobbfélteke folyamatosan monitorozza a külvilágot, alacsonyabb az ingerküszöbe (Szendi 2001). Posner (1992) három figyelmi rendszert írt le, az anterior figyelmi rendszert, amely a bal frontális kéregbe lokalizálható, a poszterior figyelmi rendszert, amelyet a parietális lebeny és bizonyos talamusz magvak alkotnak, valamint vigilancia rendszert, amely a jobb frontális kéreg funkciója. A figyelmi rendszerekben kitüntetett szerepet játszik az anterior cinguláris kéreg. A bal frontális figyelmi rendszer a célinger felismerésébe és azonosításában, a poszterior rendszer a téri lokalizálásban, a jobb frontális rendszer pedig a figyelem fenntartásában játszik döntő szerepet.

Mivel a hipnózis indukció beszűkült és koncentrált figyelmet igényel, Gruzelier (Crawford és Gruzelier, 1992; Gruzelier, 1998) felvetette, hogy ehhez fokozott balféltekei dominancia szükséges. Crawford és Gruzelier számos vizsgálatot, köztük saját vizsgálataikat is áttekintve, igazolták ezt.

A hipnábilitás és a balféltekei dominanciát számos más olyan vizsgálat is jelzi, amelyben a jobbféltekei aktiváció csökkentésével, ill. a bal növelésével fokozható volt a hipnábilitás. Így például a fokozott jobbféltekei dominanciát mutató szorongó betegek (Kopp és Gruzelier, 1991; Szendi, 2001) hipnábilitása anxiolitikumokkal javítható, mivel ez a balfélteke irányába tolja el az aktivációs dominanciát (Davidson, 1994), fokozza a hipnábilitást a balféltekei dominanciát mutató dopaminerg transzmisszió fokozása (Spiegel, 1991).

A hipnábilitás másik érdekes korrelátuma, hogy az erősen hipnábilisak feladatfüggően, flexibilisebben tudnak féltekei aktivitás-eltolódással is reagálni (Crawford és Gruzelier, 1992).
III.1.2.1. A hipnotikus állapot jobbféltekei elmélete: a kezdetek
A kezdeti feltevéseket, hogy a hipnózis egy jobbféltekei állapot Bakan (1969) Ornstein (1973), és Gur és Gur (1974) fogalmazták meg.

A jobbfélteke hipotézis újabb alátámasztást kapott olyan vizsgálatokból, melyek különféle módszerekkel mérték a féltekei aktivációs dominancia eltolódását hipnózisban. Ilyen jelek hipnotikus állapotban a bal fül teljesítményfölénye (Frumkin és mtsi., 1978; Pagano és mtsi., 1988), a magasabb bal középfül hőmérséklet (Zeig, 1978), a bal kéz tapintási észlelésének és ügyességének jobbhoz képesti fokozott javulása (Gruzelier és mtsi., 1984), a verbális teljesítmény romlása (Gruzelier és mtsi., 1991), ill. a két kézen mért bőrvezetési jellemző aszimmetrikus megváltozása (Gruzelier és Brown, 1985). A jobbféltekei hipotézist támasztja alá az is, hogy Tiller és Persinger (1994) az először a jobbféltekére adott transzkraniális mágneses ingerléssel fokozni tudták a hipnábilitást.

A pozitron emissziós tomográfiás vizsgálatok is a jobbfélteke bizonyos struktúráinak kiemelt szerepére utalnak (Rainville és mtsi., 2002)

III.1.2.2. A hipnózis neuropszichofiziológiai modellje
Gruzelier és Crawford (1992), majd Gruzelier (1998) az addig felgyűlt eredmények, ill. éber és hipnotikus állapotban neuropszichológiai tesztekkel végzett vizsgálataik eredményét a következőképen foglalták össze:

Az indukció kezdetén a bal thalamo-fronto-limbikus figyelmi rendszer fokozottan aktív, majd a hipnózisba lépve egy fokozott balféltekei teljesítményromlást és főként baloldali hangsúlyú defrontalizációt mutatható ki, miközben bal temporális funkciók lényegesen nem romlanak, ami azzal függ össze hogy az alany verbális kapcsolatot tart a hipnotizőrrel. A hangsúlyosabban baloldalon, de a mindkét frontális lebenyben megfigyelhető funkciócsökkenés összefüggésben áll a hipnózisban tapasztalható kritikai érzék, a realitás kontroll, az éntudatosság és az akarati funkciók megváltozásával. Az anterior és poszterior cinguláris-thalamikus körök meghatározó szerepet játszanak a kezdeti figyelmi folyamatokban, majd az anterior folyamatok gátlódásában. További fontos dinamikai jelenség, hogy a jobb poszterior területek aktivitása megnő, amit viselkedésesen a felerősödő szomatoszenzoros érzékelés és az emocionális ingerek fokozottabb elérhetősége jelez, továbbá a vizuális képzeleti képességek is javulnak hipnózisban.

A modell egy mondatban úgy foglalható össze, hogy az erősen hipnábilis személyeknél az indukciós folyamat, majd a hipnotikus állapot kialakulása során egy fokozatos balról jobbra és egy anterior irányból poszterior irányba haladó aktivitás-eltolódás figyelhető meg.

1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   66


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə