Orvosi pszichológia tankönyv részletes tartalma I. fejezet Orvosi pszichológia




Yüklə 3.95 Mb.
səhifə3/66
tarix26.04.2016
ölçüsü3.95 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   66

Kérdések


A test és lélek kapcsolatát a különböző filozófiai iskolák hogyan képzelték el?

Mi a biomedicinális és a biopszichoszociális modell közötti lényeges különbség?

Mik az általános rendszerelmélet elméleti gyökerei?

Milyen alapvető szabályok jellemzik a rendszereket?

Milyen tudományágak jelentik az alapját a biopszichoszociális modellnek?

Ajánlott olvasmányok:

Buser, K., Kaul-Hecker, U.: Orvosi pszichológia, orvosi szociológia. Medicina, Budapest, 1998.

Csabai M., Molnár P.: Egészség, betegség, gyógyítás. Springer, Budapest, 1999.

III. fejezet

Alapvető pszichés funkciók

Kopp Mária, Bódizs Róbert, Hajnal Ágnes, Bagdy György, Rigó Péter, Szendi Gábor


III.1. Éberség, tudat, normál és megváltozott tudatállapotok

III.1.1. Éberség, tudat, tudatállapotok

Bódizs Róbert




Összefoglalás

A tudat a pszichológia egyik alapkérdése, amellyel kapcsolatban mindezidáig nem sikerült megnyugtatóan egységes, megfelelően átfogó, ugyanakkor a közös lényegi elemeket kiemelő meghatározásra jutni. A tudatállapotok leíró és az agy-elme összefüggésben történő értelmező kutatása azonban a tudat alapvető megjelenési formáinak mélyebb megértésével kecsegtet, ami a tudomány előrehaladottabb fokán elvezethet egy átfogó tudatelmélethez is. A tudatállapotokat több viselkedéses, kognitív és élettani jellemző többé-kevésbé szabályszerű együttállása határozza meg. Életünk három alapvető tudatállapot, az ébrenlét, a NREM alvás és a REM alvás váltakozásából áll. A fenti tudatállapotokban töltött időt számszerűsítve egy 70 éves ember esetében ez átlagosan 47 év ébrenlétet, 18 év NREM alvást és 6 év REM alvást jelent. Az ébrenlét állapotát az éberség, a tudattartalmak viszonylagos gazdagsága, a külső ingerekkel szembeni fogékonyság és a tudati folyamatok sajátos kérgi szervezési szintje jellemzi. NREM alvásban ezzel szemben csökkent éberség, csökkent tartalmi telítettség, a külső ingerek fokozott kirekesztése és a kérgi organizációs folyamatok globális háttérbe szorulása jellemzőek. REM alvásban a kérgi serkentettség és az éberség nő, ez azonban az ébrenléttől eltérően nem jelenti a motoros kimenet és az izomtónus arányos részvételét az aktivitásfokozódásban. A tudat tartalmilag gazdag, szerkezetileg viszont feltűnően eltér az éber szerveződéstől: a narratív-konfabulatív struktúrák, a bizarrság és az erőteljes emocionális részvétel válnak dominánssá. A külső ingerek nem kapnak jelentős szerepet a tudattartalmak meghatározásában. E három tudatállapot különböző jegyeit tekintve átmeneti és disszociált állapotok során átfedést mutathat. A hipnagóg hallucinációk elalvás közbeni miniatűr REM kezdeményként, míg az egyes patológiás tünetek (narkolepsziában, REM alvásos viselkedészavarban, alvajárásban, stb.) a NREM és az ébrenlét, a REM és az ébrenlét, a NREM és a REM, valamint mindhárom tudatállapot részleges kontaminálódásaként értelmezhető.



III.1.1.1. Tudat, tudatállapotok, tudományos megközelítések


A tudat problémája és annak megoldására irányuló törekvések végigkísérik a pszichológia történetét. Valamennyi pszichológiai folyamat és jelenség kapcsán felmerül a tudat, a tudatosság vagy a tudatállapot kérdése, mégis mindmáig nem sikerült egységes szemléleti keretet és minden területen alkalmazható meghatározást adni a kérdéssel kapcsolatban. Ez hasonló a fizikában tapasztalható fogalomzavarhoz, ami az energia mibenlétének meghatározásával és általános jegyeinek tisztázásával kapcsolatos. Ellenben nagyon sok hasznos, és az általánosítás lehetőségével kecsegtető összefüggést sikerül feltárni az energia megjelenési formáiról (atomenergia, mágneses energia, stb.). Ez elvezethet az energia általános jelenségének mélyebb megértéséhez is. Hasonlóképpen egyre többet tudunk a tudat alapvető megjelenési formáiról, a tudatállapotokról akkor is, ha még nem tudjuk ezt egy átfogó tudatelmélet kereteiben szintetizálni. Ezért a tudat kérdésének aktuális megközelítései között egyre nagyobb hangsúlyt kap a tudatállapotok vizsgálata.

A tudat alapvető megjelenési formái mindennapjaink során az alvás-ébrenlét állapotok váltakozásait kísérik. Ezen változások során a környezettel való kapcsolatunk és szubjektív élményeink gyökeres módosulásokon mennek keresztül. A pszichológia hagyományos bemenet-információfeldolgozás-kimenet paradigmája tulajdonképpen csak az ébrenlét alatti tudatállapot esetében alkalmazható. Alvás ideje alatt az ingerektől való nagyfokú függetlenség mellett, hiányzó motoros kimenet jellemző, ami felértékeli a neurobiológiai megközelítéseket a tudatállapotok jelenségének tudományos vizsgálatában. Ennek az az oka, hogy alvás alatt az agyműködésben bekövetkező, és a tudomány előrehaladásával egyre inkább mérhetővé váló módosulásokat, az elme módosulásai kísérik. Ezért az alváskutatás az agy-elme kérdés egy sarokköve is egyben, ami elvezetett az alváskutatás eredményeinek a hagyományos alvásmedicina keretein túlmutató és az agy-elme kérdésben gyökerező értelmezési kísérleteihez (Hobson és mtsai, 2000; Bódizs, 2000a, b). Az alábbiakban az alvásállapotok rövid leírását követően rámutatunk az alváskutatás eredményeiből származtatható legfontosabb agy-elme összefüggésekre.
III.1.1.2. Alvásciklusok, alvásfázisok és alvásstádiumok

Az EEG és a poligráfiás mutatók alapján az alvás két fázisa különböztethető meg: a NREM és a REM alvás. Az elnevezés az angol rapid eye movement (gyors szemmozgások) kezdőbetűiből származtatott rövidítés, a két fázis pedig a szemmozgások hiányát (NREM – non-REM) illetve jelenlétét (REM) jelöli. A két fázis egymásutánjából állnak az alvásciklusok, amelyeknek átlagos időtartama 90 perc, és éjszakánként 4-5-ször ismétlődnek. Felnőttkorban, fiziológiás körülmények között az alvásciklusok mindig NREM fázissal indulnak. A NREM alvás szinonimájaként gyakran használják a lassú-hullámú alvás kifejezést, mivel ebben az alvásfázisban az EEG-képben uralkodó elektromos tevékenység dominánsan a lassú frekvenciatartománnyal jellemezhető. A lassú hullámok a kérgi neuronok ritmikus gátlásának jelei. A gátlás részben a talamusz és a kéreg közötti kölcsönhatás eredménye, ami gátolja az érzékszervi bemenetet, illetve annak feldolgozását. NREM alvásban az agyi vérátáramlás és az anyagcsere csökken. A csökkenés a homloklebenyek területén, a bazális ganglionokban és a talamuszban a legkifejezettebb.

Az EEG delta hullámok (1-4 Hz) mennyisége alapján a NREM fázist felszínes stádiumokra (1. és 2. – kevés delta hullám), valamint mély stádiumokra (3. és 4. – sok delta hullám) lehet felosztani (III/1. ábra). Az éjszaka első felében több mély NREM alvás van az alvásciklusokban. Ez nehezebb ébreszthetőséggel jár, mint a sekély NREM alvás.

Az alvásciklusok második fele a REM fázis. A REM alvást kísérő szemmozgások némileg különböznek az ébrenlét alatti szemmozgásoktól: azoknál lassúbbak és nagyobb amplitúdójúak. Az EEG alapján fokozott agyi aktiváció valószínűsíthető: a talamokortikális gátlást tükröző delta hullámok és alvási orsók helyett az ébrenlétre jellemző, béta és gamma hullámok jelennek meg. EEG jegyek alapján a REM fázis nagyfokú hasonlóságot mutat a szendergéssel vagy a NREM alvás 1. stádiumával. Az EEG aktivációval egybehangzóak azok a megfigyelések, amelyek szerint az agyi véráramlás és az anyagcsere az alvásciklusok REM fázisában globálisan nőnek. Az izomtónus viszont teljesen megszűnik, és a vázizmokban gyakorlatilag atónia alakul ki (ld. III/1. ábra).
III/1. ábra ide

Az átlagosan 90 perces alvásciklusokon belül a NREM és a REM alvás részaránya ciklusról-ciklusra változik. Az éjszaka első felében az alvásciklusok NREM fázisainak részaránya nagyobb és a NREM alvás mély stádiumai is megjelennek, míg az éjszaka második felében a REM fázisok válnak egyre hosszabbakká és a mély NREM alvás már nem jelentkezik (Rechtschaffen és Kales, 1968; Halász, 1982; 2000; Bódizs, 2000a; Halász és Bódizs, 2001).


III.1.1.3. Az ébrenlét mint tudatállapot

Az ébrenlét számos különböző pszichobiológiai folyamat háttérállapota. Az ébrenlétre jellemző tudatállapot szubjektív minősége folyamatos és közös valamennyi ébren töltött pillanatunkban. Az alábbiakban kísérletet teszünk a normál éber tudatállapot leíró jellemzésére. Elemzésünk nagyrészt az ébrenlét és az alvásállapotok közötti különbségekre fog támaszkodni, vagyis az éber tudatállapot azon jellemzőit igyekszünk kiemelni, amelyek pszichobiológiai összefüggésekben megkülönböztetik azt a mindennapi módosult tudatállapotainktól, a NREM és a REM alvástól.




  1. Az éberség

Az éberség a tudat energetikai jellemzője. Önmagában semleges jellegű általános pszichés aktivitásszint, ami a kómától, a mély és a felszínes alváson keresztül a fokozott pszichés és/vagy mozgásos készenlétig terjed. Az ébrenlét állapota feltételez bizonyos fokú éberséget, amit az agytörzs felszálló aktiváló retikuláris rendszere egy általános kérgi serkentettség előidézése révén biztosít. Az agytörzsi retikuláris rendszer állatkísérletes ingerlése fokozza az éberség élettani és viselkedéses jegyeit, irtása pedig, az éberség csökkentésével együtt az éber tudatállapotot is megszünteti. Bár az éberség fenntartása egy autonóm folyamat, az érzékszervi ingerek a felszálló pályák kollaterálisain keresztül serkentik az agytörzsi retikuláris rendszert és ezáltal az éberséget is fokozzák (Magoun, 1963; III/2. ábra).
III/2. ábra ide


  1. A tudattartalmak és az egységes tudatos élmény

A tudat külső ingerekre és/vagy belső élményekre (emlékek, gondolatok, képzeleti képek) vonatkozhat, amik a tudattartalmakat vagy a tudat tárgyát képezik. A tudattartalmak ébrenlét állapotában egységes tudatos élményt képeznek, vagyis az egyes ingerek és/vagy emlékképek nem önállóan válnak szubjektivitásunk tárgyává, hanem összefüggésükben. A külvilág ingereit tárgyak, helyszínek, stb. tudatos élményeiként és nem színek, hangok, tapintásérzetek összességeként tudatosítjuk. A tudat tartalmi vonatkozását Llinás és Ribary (1993) a talamusszal és a talamokortikális oszcillációkkal hozzák öszefüggésbe. Magnetoencefalográfián alapuló vizsgálataikban megfigyelték, hogy a tudattartalmakban gazdag állapotokat (az ébrenlétet és a REM alvást) egy koherens 40 Hz-es oszcilláció jellemzi. Feltételezik, hogy ez a 40 Hz-es koherens oszcilláció a kogníció mutatója, és a tudattartalmakat kódoló specifikus talamokortikális hurkokat és az azok szinkronizált együttműködését biztosító nem-specifikus talamokortikális hurkokat involválja. Elméletük szerint tehát az éber tudatosság állapotában a nem-specifikus talamokortikális hurkok szinkronizálják az egyedi tartalmi összetevőket kódoló specifikus talamokortikális hurkok működését. A szinkronizáció következménye az egységes tudatos élmény, amennyiben a tartalmi összetevők egyidejűleg lépnek kölcsönhatásba egymással. Llinás és Ribary (1993) azt is megfigyelték, hogy a külső ingerek magukhoz igazítják a 40 Hz-es oszcilláció fázisát, vagyis befolyással vannak az oszcilláció idői viszonyaira. Ez a jelenség az éber tudatosság sajátossága. REM alvásban az ingerek hatására kialakuló fázis-átállás nem figyelhető meg. Ebben annak a leképeződését fedezhetjük fel, hogy az ébrenlét, mint tudatállapot a külső ingerek irányába nyitott, és a külső ingerek alapvetően befolyásolják a tudattartalmakat. A talamikus neuronok kisülésmintázatainak elemzése, illetve számos más neurobiológiai adat szintén arra utal, hogy a talamusz és a talamokortikális kapcsolatok az ébrenlétet jellemző tudatállapot neuroanatómiájának lényeges elemei (Steriade, 2000; Tassi és Muzet, 2001; III/2. ábra).
3. A munkamemória és a figyelem

Az éber tudat tartalmi összetevőjét ugyanakkor állandó dinamikus változás jellemzi. Ez a tudat vagy a figyelem fókuszának változását tükrözi, amint éppen az aktuális viselkedés szempontjából jelentőséggel bíró tartalmakra reflektál. Ezek a tartalmak néhány másodpercig vagy percig rendelkezésre kell álljanak ahhoz, hogy a viselkedés irányításában szerepet kaphassanak és a tudatos élmény folytonosságát biztosíthassák. Autóvezetés közben például nem mindig támaszkodhatunk az aktuálisan észlelt ingerekre, tudatos viselkedésszervezésünk a néhány másodperccel ezelőtt (esetleg a visszapillantó tükörben) látott állapotokat is figyelembe veszi. Az írott vagy a hangos beszéd megértése szintén elképzelhetetlen lenne a néhány másodperccel korábban olvasott vagy hallott szavak átmeneti megjegyzése (tudatban tartása) nélkül. A tudattartalmakat a figyelem fókusza válogatja és átmenetileg a munkamemória tárolja (bővebben ld. a memória fejezetben). Ez a normál éber tudatállapot elidegeníthetetlen sajátja. Funkcionális agyi képalkotó vizsgálatokkal ki lehet mutatni, hogy a munkamemória terhelésekor bizonyos kérgi mezők véráramlása megnő, vagyis ezek a kérgi területek feltehetőleg aktívabbá válnak. Ilyenek a prefrontális területek és a hátsó parietális (Brodmann 39 és 40) területek. Ugyanezek a területek ébrenlét idején általában nagyobb fokú helyi véráramlást mutatnak, mint alvásban (Maquet, 2000), ami azt jelentheti, hogy a munkamemória bizonyos fokú működése vagy készenléti állapota az éber tudatállapot alapvető sajátosságai közé tartozik (III/3. ábra). A hátsó parietális kéreg működése szorosan összefügghet a tudatosság élményével, mivel az művi altatásban és kómában is erősen a tudatmódosulással összefüggő véráramlást és/vagy glükóz anyagcserét mutat. Gusnard és Raichle (2001) feltételezik, hogy a hátsó parietális kéreg a kiugró környezeti ingerek irányába megvalósuló orientáció lehetőségét tartja tónusosan készenlétben (III/3. ábra).


III/3. ábra ide

  1. A befelé forduló figyelem

A fenti folyamatokat elemezve fölmerült a saját belső mozgatórugóink tudatosításával kapcsolatos problémakör, vagyis az introspekció jelenségköre. Ez a befelé forduló, önreflektív figyelem, illetve ennek a lehetősége szintén a normál éber tudatállapot alapvető sajátossága. Alvás és álmodás közben a befelé forduló figyelem nagymértékben háttérbe szorul, veszít a jelentőségéből, még azokban a viszonylag magas éberségi szinttel jellemezhető állapotokban is, amikor a REM alvást kísérő álmokat éljük át. Az ember önmagára irányuló figyelmét a dorzomediális prefrontális kéreg aktivitásával hozzák összefüggésbe. Ezen a területen a véráramlás nő, ha az ember figyelme önmagára vagy saját belső gondolataira, állapotára irányul, és csökken, ha más, külső dolgokra figyel. Ez összhangban van azzal a megfigyeléssel, miszerint a célirányos viselkedés csökkenti az emberek önmagukra irányuló figyelmét. Ugyanakkor az adatok arra engednek következtetni, hogy az éber alapállapotban, amikor a kísérleti személyeket semmilyen feladat elvégzésére nem szólítják fel, szintén tartalmaz bizonyos mennyiségű befelé forduló figyelmet, illetve arra utaló agyi aktivitásmintázatot (amely nagyobb, mint a kifelé irányított figyelmet igénylő feladatok közben). A befelé forduló figyelem bizonyos szintje tehát, a normál éber tudatállapotot jellemző általános tulajdonságnak tűnik. A reflektív éntudatosság állapotában (az ember önmaga pszichés folyamataira irányuló figyelme közben) a dorzomediális prefrontális kéreg mellett a precuneust és az angularis gyrust is aktívnak találták a véráramlás-változásokon alapuló PET vizsgálatok (Kjaer és mtsai, 2002). Ez összhangban van azzal az adattal, miszerint REM alvásban, amikor az álmok csökkent reflektív tudatossága dominál, a precuneust szignifikánsan csökkent véráramlással jellemezhető területként írták le (Maquet, 2000; III/4. ábra).
III/4. ábra ide


  1. Kognitív viselkedésszabályozás és akarati kontrolll

A viselkedés szabályozásában váltakozó mértékű, de a normál, éber tudatállapotban mindvégig fönnálló kognitív kontroll érvényesül. Vagyis a viselkedés nem csak az aktuális helyzet fizikai paramétereinek, a feltételes és a feltétlen reflexeknek illetve a hasonló környezetben szerzett korábbi ismereteknek a függvénye. Az éber tudat sajátja a tudás bonyolult, többszempontú feldolgozása és állandó alkalmazása az aktuálisan észlelt helyzet paramétereinek függvényében. A mindennapi élet szinte valamennyi mozzanata példával szolgálhat erre. A hosszú távú tervek követésének képessége és ezzel együtt a jelen helyzet által kínált előnyökről való lemondás (a kielégülés késleltetése), személyes interakciókban a másik ember feltételezett lelki állapotának és motivációjának figyelembevétele, fel- illetve kihasználása vagy a több megfontolandó szempont alapján történő döntések mind olyan helyzetek, amelyekben a tudat többet tartalmaz, mint amit a helyzet és a hasonló korábbi helyzetekkel kapcsolatosan felidézett emlékek tartalmaznak. Ezek a jelenségek általában az akarati kontrolllt is involválják és többnyire a prefrontális területekkel hozhatóak kapcsolatba. A mindennapos szóhasználatban is a tudatos tervezés, a tudatos döntés vagy a tudatos kontrolll kifejezésekkel illetjük a fenti jelenségeket. A frontális lebenyek magasabb rendű viselkedéskontrolllt biztosító funkcióit a végrehajtó (executív) funkciók gyűjtő fogalmával írják le. Ezek a sajátosságok ugyanakkor az ébrenlét specifikumai: nyugodt éber pihenés közben a prefrontális kéreg véráramlása magasabb, mint alvás alatt (Maquet, 2000; III/3. ábra). Továbbá az alvást kísérő kognitív tevékenység formai jegyei arra utalnak, hogy NREM és REM alvásban a tervezés és az akarati kontrolll erőteljesen csökkennek az ébrenléthez képest. Az álmokat jellemző illogikus, bizarr kognitív stílus és a különös társítások ugyanakkor neurokémiai meghatározottságúak is lehetnek. Az ébrenlétet ugyanis a monoaminerg (noradrenerg és szerotoninerg) neurotranszmisszió tónusosan magas szintje jellemzi, míg REM alvásban az említett neurotranszmitterek felszabadulása igen alacsony szintre csökken, gyakorlatilag megszűnik (Hobson és mtsai, 2000; III/1. ábra). A noradrenalin központi idegrendszeri szerepét többek között a szelektív figyelemben és az ingerek szűrésében vélik fölfedezni. Mindkét tulajdonság az éber tudat jellemzője, és feltételezhetően kapcsolatban áll azzal, hogy az ébrenlét alatti szellemi tevékenység többnyire logikus és progresszív jellegű, kizárva vagy nagymértékben csökkentve az álomszerűen csapongó asszociációk lehetőségét. Az ébrenlét alatti és az álombeli szellemi tevékenység közötti különbség akkor is fennáll, ha az ébrenlétből csak a fantáziálást (a képzeleti tevékenységről szóló beszámolókat) vesszük figyelembe.

A szerotonin a másik olyan biogén amin, amely neurotranszmitterként ébrenlét alatt jellemezhető a legerőteljesebb felszabadulással. A nagyszámú szerotonin receptor sok, különböző központi idegrendszeri funkciót lát el, amelyeket egyelőre távolról sem látjuk tisztán. Feltételezhető, hogy a szerotonin gátolja a limbikus rendszert és ezáltal az emocionális folyamatokat. A csökkent szerotonin szint ugyanis gátolatlanságot, impulzív agressziót vagy fokozottan negatív hangulatot, depressziót okozhat. Ez azonban egy a REM alvásban tapasztalthoz képest kisebb mértékű és a tartósabb szerotoninszint csökkenést jelent. Ébrenlét állapotában előidézett átmeneti, erőteljes szerotoninerg aktivitáscsökkenést idéz elő az LSD és más, hozzá hasonló molekulaszerkezetű vegyületek, aminek hatására, némileg az álmokra emlékeztető, színes, tartalmilag gazdag és szenzorosan élénk hallucinációk lépnek fel, de az ehhez társuló erőteljes hangulatingadozások sem ritkák. Feltételezhető ezek alapján, hogy az álombeli bizarr (emocionálisan vezérelt) asszociációk képi megjelenítésének folyamatát az éber tudat a szerotoninerg aktivitás révén tartja kontroll alatt (ld. III/1. ábra).



6. Tér- és időérzékelés

Az időbeli tájékozódás képessége szintén a normál éber tudat sajátja, ami jelentős változást szenved elalváskor. Az időészlelés bonyolult kérdéskörét ehelyütt csak, mint alvásébrenlét-függő jelenséget mutatjuk be, és nem térünk ki azokra a tényezőkre, amelyek ébrenlét alatt is ingadozásokat idéznek elő az időtartamok becslésében (például hangulat). Elfogadhatónak látszik az az általánosítás miszerint az ébrenlét alatti időészlelésünk pontosabb, mint az alvás közbeni. Az alvás alatti szubjektív élmények (álmok, hipnagóg hallucinációk) valós ideje gyakran bizonyíthatóan nagymértékben eltér (általában rövidebb), mint a becsült vagy szubjektíven átélt idő. Az időészlelésben a kisagy, a bazális ganglionok és a jobb prefrontális kéreg játszanak meghatározó szerepet. A jobb prefrontális kéreg ébrenlét állapotában nagyobb mértékű véráramlással jellemezhető, ami az időészlelés pontosságára magyarázattal szolgálhat, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy az események sorrendjére való emlékezés is a prefrontális kéreg funkciói közé tartozik. A jobb prefrontális kéreg sérülése ugyanakkor az időtartamok becslésének zavarát idézheti elő. Az időészlelés a figyelemmel és az éberséggel is összefüggésben áll. Mindkettő jelentős mértékben az alvás-ébrenlét állapotok függvénye is egyben (III/3. és III/4. ábra).

A téri orientáltság az éber tudatosság másik fő vonásának tekinthető. Többnyire a vizuális, az auditoros, a vesztibuláris és a taktilis ingereken alapuló globális tájékozódási keret meglétét jelenti. E tekintetben a legnagyobb jelentőséggel mindenképpen a látási ingerek bírnak. A téri tudatosság élménye, vagyis az, hogy a külső eredetű tudattartalmaimat térben elhelyezem, átvitt értelemben a hol kérdésre adott választ jelenti. Ezt neurális szinten a vizuális rendszer úgynevezett dorzális ága biztosítja, amely a parietális lebenyben reprezentálja a primer vizuális inputokat (szemben az azonosítást szolgáló ventrális, temporális rendszerrel). A parietális lebenyek aktivitása ugyanakkor a téri-vizuális munkamemória letéteményese, ami azt jelenti, hogy az ingerek rövid távú emlékezetben tartása téri összefüggésekben (is) történik. A téri tudatosság az ébrenlétet és valamelyest a REM alvást kísérő álmokat is jellemzi.
III/1. táblázat ide
III/1. táblázat. Az ébrenlét tudatállapoti sajátosságai agy-elme összefüggésekben

Elme-sajátosságok

Agyi sajátosságok

éberség

agytörzsi retikuláris rendszer aktivitása

egységes élménnyé szintetizált specifikus tudattartalmak

koherens 40 Hz-es talamokortikális oszcilláció

az ingerekkel szembeni fogadókészség

40 Hz-es talamokortikális oszcilláció ingerérzékenysége, hátsó parietális (B. 39, 40) aktivitás ébrenlét-specifikussága

a munkamemória működése (külső és belső eredetű tudattartalmak néhány másodpercig-percig tartó fokozott hozzáférhetősége)

hátsó parietális (B. 39, 40) és prefrontális aktivitás ébrenlét-specifikussága

introspekció képessége

dorzomediális prefrontális kéreg aktivitásának ébrenlétspecifikussága

kognitív viselkedésszabályozási elemek és akarati kontrolll

prefrontális kéreg aktivitása

csapongó asszociációktól mentes, logikus, progresszív gondolkodási folyamat

tónusos monoaminerg (noradrenerg és szerotoninerg) kontrolll

időészlelés

kisagy, bazális ganglionok, jobb prefrontális kéreg

téri tájékozódás

parietális lebenyi aktivitás, a vizuális rendszer dorzális ága



III.1.1.4. NREM alvás és tudat


A REM alvás felfedezését követően általánosan elterjedt nézetté vált, hogy NREM alvásban nem keletkeznek álmok, és hogy NREM alvásban nincs semmilyen megragadható pszichés tevékenység. Később ezt az álláspontot megcáfolták, kimutatva, hogy NREM alvás alatti ébresztésekkor is gyakran kaphatunk mentális tartalmakra utaló beszámolókat a vizsgálati személyektől. Ha a NREM alvásból ébresztett személyektől megkérdezzük, hogy mi futott át az agyukon mielőtt fölébredtek, az ébresztések átlagosan 50%-ában kapunk valamilyen konkrét tartalmi beszámolót (Nielsen, 2000). Világosan kitűnik ebből, hogy a NREM alvásra nem tekinthetünk úgy, mint egy teljesen tudatvesztett vagy tudat nélküli állapotra. Ehelyett a NREM alvás is az alapvető tudatállapotok egyike, amely a kognitív és a neurobiológiai tényezők együttállásának jellegzetes mintázatát mutatja.

A tudat energetikai dimenziója, az éberség, NREM alvásban jelentősen csökkent. Ez csökkent pszichés és mozgásos készenlétben, a nehéz ébreszthetőségben és csökkent motoros aktivitásban jut kifejezésre. Gyakorlatilag azonban a csökkent éberség a tudat szinte valamennyi egyéb aspektusát befolyásolja. Az éberségszintben meghatározó jelentőségűnek ismert agytörzsi retikuláris aktiváló rendszer aktivitása NREM alvásban csökkent. Az ébrenlétből a NREM alvásba való átmenet megvalósulásában egyes vélemények szerint az agytörzsi kolinerg és monoaminerg neuronok tüzelési gyakoriságának csökkenése meghatározó jelentőségű (Steriade, 2000). Amíg tehát az ébrenlét előfeltétele bizonyos fokú éberség megléte volt, addig a NREM alvás előfeltétele az éberségi szint megfelelően alacsony volta.



Tartalmilag a NREM alvást jellemző tudatállapot szegényes és ismétlődő jellegű. A beszámolók 20%-a teljesen nélkülözi a vizuális modalitást. Ilyenkor csak emlékek és gondolatok töltik be az alvó ember tudatát (ld. 1. számú példa). A vizuálisan kifejezésre jutó tartalmak pedig csökkent szenzoros élénkséggel jellemezhetőek, az álmokhoz és az éber percepcióhoz viszonyítva. Ébredést nem okozó auditoros ingerek NREM alvás alatti alkalmazása állatkísérletekben a REM alvásra jellemző agytörzsi kolinerg aktivitást, a ponto-genikulo-okcipitális (PGO) hullámokat válthatja ki. Humán vizsgálatokban a PGO-hullámoknak inkább csak a perifériás jelei, a szemmozgások regisztrálhatóak. Az állatkísérletekben alkalmazottakhoz hasonló, NREM alvás alatti szemmozgásokat kiváltó auditoros ingerek hatására emberekben a vizuális, álom-szerű élmények fölerősödését tapasztalták (Conduit és mtsai, 1997). Ez arra utal, hogy az agytörzsi kolinerg izgalmi folyamatok, feltehetőleg a talamokortikális és a kérgi neuronok ingerlése révén hozzájárulnak a vizuális álomtartalmak megjelenéséhez.

A képek gondolatok és emlékek szubjektív átélését a NREM alvásból ébresztett személyek esetenként úgy fejezik ki, hogy ébresztés előtt éppen valamire gondoltak, és nem úgy hogy valamin gondolkodtak (ld. 1. számú példa). Mindazonáltal a NREM alvást nagyon sokféle szubjektív élmény jellemzi, mivel az éberségi szint is nagymértékű ingadozást mutat. Egyes NREM alvás közbeni élmények álomszerűbbek, jobban hasonlítanak a REM alvás alatti narrativitással jellemezhető pszichés tevékenységre (ld. 2. számú példa). Az éberebben alvó (könnyebben ébreszthető) személyek NREM alvás alatti tudattartalmai változatosabbak és élénkebbek, mint a kevésbé éberen alvó személyeké. A tudattartalmakkal összefüggésbe hozott 40 Hz-es talamokortikális oszcilláció NREM alvásban háttérbe szorul (Llinás és Ribary, 1993). A talamikus neuronok ritmikus gátlás alá kerülnek, amit a gátló hatású talamikus retikuláris mag NREM alvás alatti aktivitásával magyaráznak (Steriade, 2000). Látható tehát, hogy a csökkent tartalmi telítettség csökkent talamikus és talamokortikális aktivitással párosul, ami megerősíti a két jelenségcsoport (tudattartalmak, talamokortikális rendszer) közötti összefüggést.



Példák NREM alvás alatti pszichés aktivitásra:

1. Kísérletvezető: „Mi futott át az agyán mielőtt fölébredt?” Kísérleti személy: „Éppen a mai vizsgámra gondoltam és csak úgy átvillant néhány gondolat a fejemben ezzel kapcsolatban” (Fosse és mtsai, 2001).

  1. Foulkes (1985) egyik kísérleti személye a NREM alvásból fölébresztve arról számolt be, hogy „álmában” egy kalapácsot kért az egyik barátjától, azért hogy rögzíthessen valamit a szobájában.

A munkamemória, a kifelé- és a befelé forduló figyelem, valamint az olyan magasabb rendű folyamatok, mint az emocionális és a kognitív folyamatok integrációja, a kognitív szabályozás, az akarati kontrolll, a téri tájékozódás, az időészlelés és a testérzékelés mind háttérbe szorulnak, mert ezek többnyire a NREM alvásban inaktív prefrontális és parietális asszociációs területekhez kötöttek. Mindazonáltal az igen alacsony éberségi szint, a tudattartalmak szegényessége és a mozgásos kimenet hiánya nem teszik lehetővé azt, hogy ezeknek a magasabbrendű folyamatoknak a hatékonyságát NREM alvásban számottevően értékelni lehessen. Mindenesetre a NREM alvásból nyert beszámolókban kevés eséllyel találhatunk önreflexióra, akarati kontrolllra és még kevésbé figyelemre utaló jeleket. Érzelmileg a NREM alvást jellemző tudatállapotban többnyire nyugodtabb és kellemesebb élmények dominálnak, mint a REM alvásban keletkező álmokban. Formai sajátosságokat tekintve azonban kevesebb és sokkal kisebb mértékű bizarrság figyelhető meg a NREM alvást jellemző mentális tevékenységben. A viszonylagos tartalmi szegényesség tehát egyfajta megtartott „logikával” párosul, vagyis nem uralkodnak el olyan mértékben a csapongó asszociációk, mint REM alvásban. Feltételezik, hogy ennek a magyarázata a NREM alvás neurokémiájában keresendő. Utóbbi tekintetben ugyanis a monoaminerg és a kolinerg neurotranszmisszió kiegyensúlyozott csökkenése jellemző a NREM alvásra (III/1. ábra). Lehetséges, hogy ez elegendő a csapongó asszociációkból építkező, bizarr kogníció bizonyos mértékű féken tartásához NREM alvásban (Hobson és mtsai, 2000).

III/2. táblázat ide

III/2. táblázat. A NREM alvás tudatállapoti sajátosságai agy-elme összefüggésekben



Elme sajátosságok

Agyi sajátosságok

éberségi szint csökkenése

agytörzsi aktivitás csökkenése

ingerfelvétel szünetel vagy szegényes

retikuláris talamusz rekurrens gátlása a talamokortikális neuronokban

tudattartalom szegényessége és ismétlődő jellege

talamokortikális rendszer gátoltsága

gondolatszerűség, csökkent vizualitás

kolinerg PGO kisülések hiánya

munkamemória, kifelé- és befelé forduló figyelem, emocionális és kognitív folyamatok integrációja, kognitív szabályozás, akarati kontrolll, téri tájékozódás, időészlelés és testérzékelés háttérbe szorulnak

inaktív prefrontális és parietális asszociációs területek

bizarr társítások viszonylagos hiánya (REM alváshoz képest)

viszonylagosan megtartott monoaminerg neuromoduláció


III.1.1.5. A harmadik tudatállapot: a REM alvás és az álmodás jelensége

Az alvás REM fázisait az ébrenlét-szerű EEG jegyek, a hiányzó vázizom-tónus, a szemmozgások és az álmodás sajátos együttállása jellemzi. A REM alvás jellegében és minőségében különbözik az ébrenléttől és a NREM alvástól. Emiatt gyakorlatilag az agy harmadik állapotának tekinthető (Jouvet, 1998/2001; Hobson és mtsai, 2000; Gottesmann, 1999). A REM alvás szinonimájaként a Michel Jouvet által bevezetett paradox alvás megnevezést is használják, ami az ébrenlétre jellemző kérgi aktivitásszint és az alvásszerű viselkedés közötti látszólagos ellentmondást fejezi ki (Jouvet, 1998/2001).

A REM alvás már az éberség tekintetében is ellentmondásos állapot. Az agytörzsi felszálló serkentés kolinerg neuronjai igen erőteljes aktivitást mutatnak REM-ben, míg a noradrenerg és a szerotoninerg neuronok a REM alvásban egyedülálló módon inaktívakká válnak (Hobson és mtsai, 2000; III/1. ábra). Az éberség kérgi jegyei egyértelműen tettenérhetőek az EEG-ben és a funkcionális (III/1. ábra) agyi képalkotó eljárásokkal kimutatott globális véráramlás- és anyagcserefokozódásban (Maquet, 2000; Hobson és mtsai, 2000). A vegetatív paraméterek (szívritmus, vérnyomás, légzés) szintén fokozott éberségre utaló aktiválódást és szabálytalanná válást mutatnak. Ezzel szemben az ingerekkel szembeni fogadókészség csökkent: az ébreszthetőség és az ingerek feldolgozása alacsony szinten vannak. A személy számára jelentéssel bíró ingerekkel szemben azonban alacsony ébresztési küszöb jellemzi a REM alvást (Broughton, 1986). A mozgásos jegyek tekintetében a vázizmok tónusvesztett állapota jellemző, ami a pszichés jelenségek motoros kimenetének teljes gátlását vonja maga után. Időnként mégis mioklónusos rángások figyelhetőek meg az izmokban, amelyek áttörik a globális izomatónia állapotát (III/1. ábra). A fenti ellentmondásos jellemzőket összegezve elmondható, hogy a REM alvás a NREM alváshoz képest fokozott éberséggel jellemezhető állapot, amelynek számos jegye az ébrenléttel megegyező vagy azt meghaladó aktivitásra utal (például globális agyi véráramlás és anyagcsere), más jegyek pedig specifikusak (például szemmozgások, izomatónia és mioklónusok, stb.).

A tudat tartalmi vonatkozása több tekintetben hasonlít az ébrenléthez. A REM alvás, mint tudatállapot élményszintű megfelelőjét ugyanis az álmok képezik, amelyek tartalmilag gazdagak és sokszínűek, továbbá szenzorosan élénkek. A tudattartalmak legnagyobbrészt vizuális modalitásban jutnak kifejezésre (ld. az 1. és 2. példákat). Ezt követik a hallás, a saját mozgás érzékelése és az egyensúlyérzékelés, valamint elenyésző arányban a hőérzékelés, a tapintásérzékelés, a szagérzékelés és az ízérzékelés. Gyakorlatilag sohasem vagy csak kivételesen jelenik meg fájdalomérzékelés az álmokban. A tudattartalmak azonban a szenzoros élénkségük és sokszínűségük szintézise révén egységes tudatos élményeket képeznek. A tartalmi gazdagsággal összhangban vannak azok a tények, amelyek a talamusz fokozott véráramlását (III/4. ábra), valamint a koherens 40 Hz-es talamokortikális oszcilláció REM alvás közbeni megjelenését (Llinás és Ribary, 1993) támasztják alá. Látható, hogy a talamusz aktiválódása a tudattartalmak gazdagságát vonja maga után (III/2. ábra). A 40 Hz-es oszcilláció azonban másképpen viselkedik, mint ébrenlét közben: a külső ingerek nincsenek hatással a fázisviszonyaira. Ez megegyezik azzal a mindennapi megfigyeléssel, hogy a szenzoros ingerektől független tudattartalmak uralják az álmodó tudatát. Ennek alapján a REM alvás olyan figyelmi állapotként könyvelhető el, amelyben az érzékszervi bemenet nem fér hozzá a tudatos élmények kialakulásáért felelős rendszerekhez (Llinás és Ribary, 1993). A külvilágtól való elszigetelődés megfosztja a talamokortikális rendszert a reális horgonypontoktól, és a 40 Hz-es koherens oszcilláció által szinkronizált tudattartalmak kombinációi ilyen horgonypontok nélkül esetlegessé válhatnak, nem felelnek meg a valós idői realitással bíró társításoknak. Például amikor ébren egy személyt látunk, egyszerre érnek bennünket ingerek az arcáról, a hajáról, a felsőtestéről stb, amit feltehetőleg a talamokortikális rendszer 40 Hz-es oszcillációja szinkronizál egységes tudatos élménnyé. Álmodás közben azonban megtörténhet, hogy egy személy arcához egy másik személy teste tartozik, mert az egységes tudatos élménnyé szintetizált tudattartalmak esetlegesen felmerült képzetek társításai (Tassi és Muzet, 2001).

A tudattartalmak döntően vizuális modalitása több tényezővel is összefüggésben állhat. Egyrészt, mint említettük, álomszerű vizuális képeket NREM alvásban is megtapasztalhatunk, ezeknek a gyakoriságát azonban a szemmozgásokat kiváltó ingerléssel fokozható. Másrészt a REM alvás alatti tudattartalmak gazdagsága és élénksége korrelál a szemmozgások gyakoriságával. Úgy látszik tehát, hogy a szemmozgások keletkezése és a vizuális tudattartalmak kialakulása „egy tőről fakadnak”. Ellentmondásos és egyelőre nem bizonyítható az az álláspont, amely szerint a szemmozgások a vizuális képek pásztázásának a jelei (scanning-hipotézis), vagyis hogy a sok vizuális kép indukálná a sok szemmozgást. Neurofiziológiailag is jobban alátámasztható egy másik elképzelés, amely szerint a szemmozgások és az álomképek egyaránt a REM alvást generáló hídi kolinerg neuroncsoportok tüzelésének következményei. A szemmozgásokat állatkísérletekben PGO hullámok is jelzik, és bár ezeket közvetlenül nem sikerült emberben is kimutatni, közvetett adatok arra engednek következtetni, hogy hasonló folyamatok emberben is megfigyelhetőek. A PGO hullámok ugyanakkor egy neurokémiai állapotot is jeleznek, mivel a szerotonin-átvitel kísérleti csökkentése fokozza a számukat és ébrenlétben is gyakoribbá teszi azok megjelenését. Lehetséges tehát, hogy a PGO-hullámok és a vizualitás egyaránt a REM alvás lényegi vonását érintő agyi folyamatokat tükrözik: a monoaminerg ingerületátvitel átmeneti és erőteljes háttérbe szorulását a kolinerggel szemben (Bódizs, 2000a). Ezzel az értelmezéssel egybevágnak a szerotoninerg neuronokat feedback-mechanizmus révén gátló hallucinogének (LSD, meszkalin, pszilocibin) hatásai is. Eszerint a vizualitás a kolinerg rendszernek a szerotoninerggel szembeni dominanciájából következik. Ugyanakkor a regionális agyi véráramlás a vizuális asszociációs áreák erőteljes és állapotfüggő aktivitására enged következtetni REM-ben (Maquet, 2000; Braun és mtsai, 1998; Schwartz és Maquet, 2002), ami a vizuális álmodás végső neuroanatómiai szubsztrátuma lehet (III/4. ábra).

Valószínű, hogy a munkamemória és a figyelem REM alvás közben csökkent szinten működnek. Nyilvánvaló, hogy ezt csak közvetett megfigyelésekre alapozva lehet vizsgálni, hiszen az álmodó személy figyelmét közvetlenül nem követhetjük nyomon. A munkamemória háttérbe szorulását azonban jelzi az a gyakori álombeli jelenség, ami a tartalmi folytonosság hiányában jut kifejezésre (bizonyos személyek, tárgyak, helyszínek, sőt néha az egész történet hirtelen kicserélődhetnek vagy eltűnhetnek, és más személyekkel, tárgyakkal, helyszínekkel vagy történettel folytatódhat az álom, ld. az egyik személy eltűnése a 2. példában). Jellemző módon álmunkban ezen nem csodálkozunk, sőt észre sem vesszük, ami azt jelentheti, hogy az aktuális élményeinket közvetlenül megelőző élmények és képek az összehasonlítást lehetővé tevő munkamemóriánkban nem rögzülnek. A figyelem szintén beszűkült és kizárólag az álomtörténet aktuális képei által van kitöltve illetve lekötve. Ébren szinte sohasem fordulhat elő, hogy figyelmünk bizonyos mértékben ne terjedne ki az éppen észlelt és átélt eseményeken kívüliekre is. Valamely esemény vagy történet kapcsán egyidejűleg azon kívüli dolgokra is gondolhatunk, időben előretekinthetünk, végiggondolhatjuk a múltbéli eseményeket vagy az aktuális történéssorra mintegy kívülről is reflektálhatunk. Álomban ezek csak ritkán fordulhatnak elő. A figyelem ezen korlátozott voltát a szakirodalomban Rechtschaffen (1978) nyomán single-mindedness-nek, egyágú tudatosságnak vagy magában álló gondolkodásmódnak nevezik. A munkamemória és a figyelem háttérbe szorulása illetve csökkent szerepe egybecseng azokkal a funkcionális agyi képalkotó vizsgálatokkal, amelyek a prefrontális kéreg és a hátsó parietális területek REM alvás közbeni inaktivitását jelzik (III/4. ábra), valamint azokkal a neurokémiai adatokkal, amelyek a REM alatti alacsony noradrenalinszintet és a noradrenalinnak a szelektív figyelemben játszott szerepét támasztják alá (III/1. ábra).

A befelé forduló figyelem álmodás közben szintén kevésbé meghatározó, mint ébrenlét közben. Az önreflexió és az introspekció nem tartozik a tipikus álombeli pszichológiai folyamatok közé. A jelenséggel összefüggésbe hozott kérgi területek közül mindkettő, úgy a dorzomediális prefrontális kéreg, mint a precuneus REM alvás közben csökkent véráramlással jellemezhetőek (III/4. ábra).



A viselkedés kognitív szabályozása és az akarati kontroll REM alvásban szintén háttérbe szorulnak. Mindkettő döntően a prefrontális kéreggel összefüggésbe hozható funkció, így csökkent részvétele neurobiológiailag értelmezhető. A munkamemória és a figyelem hathatós részvétele nélkül, azonban nem is valósítható meg magasabb rendű viselkedésszabályozás. Az álmodó tudatban gyakran a szándékos viselkedésindításra irányuló erőfeszítések kudarcát is megéljük: például nem tudunk mozdulni, pedig szeretnénk. Ezek az epizódok közvetlenül jelzik a viselkedésirányításban bekövetkező és a REM alvásra jellemző gyökeres változást. Az említett példa azonban arra is rávilágít, hogy a mozgás egyébként nem ritka az álmodó tudatában (ami a perifériás izomatónia miatt természetesen nem kiviteleződik). Ennek megfelelően a mozgatókéreg REM alvásban szignifikánsan aktívabb, mint NREM alvásban, és ezzel a párhuzamosan a mozgásélmények is gyakoribbak a REM alvást jellemző tudatállapotban, mint a NREM alvást jellemző tudatállapotban (III/4. ábra).

A kognitív viselkedésszervezés tudatállapottól-függő sajátosságaival egybehangzóan a kognitív folyamatok a magasabbrendű szabályozásának is vannak REM-függő specifikumai: a bizarr, valószínűtlen társításokat az álmodó tudat a konfabulációs szindrómára jellemző narratív szerkezetekben szintetizálja, amelyek valóságossága ráadásul nem kérdőjeleződik meg az álmodó számára. A bizarr társításokat a monoaminerg szabályozás kimaradásával magyarázzák (Hobson és mtsai, 2000). A konfabulációs szindrómára jellemző narratív szerkezetek és a belátás hiánya szintén a prefrontális kéreg inaktivitását tükrözheti (ld. III/4 ábra).



A tudat REM alvás alatti jellegzetességeinek egyik kiugró sajátossága a fokozott emocionális tónus. A funkcionális képalkotó vizsgálatok ennek megfelelően a limbikus-paralimbikus véráramlás fokozódását találták REM alvásban (III/4. ábra). Mélyrehatóbb elemzések azt sugallják, hogy a limbikus rendszer meghatározó a REM alvás alatti agyi aktiváció tekintetében. Így például a temporális lebeny aktivitását REM-ben az amygdala aktivitásszintje határozza meg, míg ébrenlét közben nincs ilyen összefüggés (Maquet, 2000). A vizuális asszociációs területek pedig a limbikus rendszerrel kölcsönhatásban aktiválódnak REM-ben, szemben az ébrenlét alatti üzemmóddal, amikor az elsődleges vizuális kéreggel mutatható ki párhuzamos véráramlás-változás (Braun és mtsai, 1998). Ezek az eredmények sugallták azt a feltételezést, amely szerint az érzelmek meghatározó jelentőségűek az álomtartalmak alakulásában. Ilyen szempontból némileg tudományosan is alátámasztható az álmok személyes jelentőségének feltárása a klinikai gyakorlatban, amely Freud álomfejtés módszerével vette kezdetét (Freud, 1900/1986). De ezek az eredmények egyszersmind támpontul szolgálhatnak a REM alvást jellemző agyi üzemmód lényegi elemeinek meghatározásához és a tudatállapottal való kapcsolatuk tisztázásához. Eszerint az álmodás az emocionálisan vezérelt (limbikus meghatározottságú) agyműködés pszichés vetülete, amelyben a magasabb rendű viselkedéskontrolllt biztosító prefrontális asszociációs területek nem játszanak szerepet. A REM alvást generáló agytörzsi kolinerg idegsejtek (amelyek a híd szintjén helyezkednek el) valószínűleg a limbikus rendszeren keresztül aktiválják az agy többi részét. A limbikus rendszer kolinerg izgalmának jele állatkísérletekben a hippokampális theta hullám vagy ritmikus hippokampális lassú aktivitás, amelyhez hasonlót a parahippokampális terület közelébe terápiás céllal beültetett elektródák segítségével emberi REM alvásban is észleltünk (Bódizs és mtsai, 2001). A neurokémiai sajátosságok szintén összefüggésbe hozhatóak a fenti elképzeléssel, mivel a REM-ben inaktív szerotoninerg rendszer többek között szerepet játszhat a limbikus rendszer gátolatlanságában, valamint a PGO-hullámokhoz vezető kolinerg folyamatok és ezáltal a vizuális tudattartalmak létrejöttében. A noradrenalin és a szerotonin alacsony szintje a kérgi folyamatok szabályozásának módosulása mellett relatív kolinerg túlsúlyhoz vezet. Az acetilkolinról feltételezik, hogy gátolja a prefrontális neuronokat, magyarázattal szolgálva ily módon a REM alvás alatti prefrontális véráramláscsökkenésre és a magasabb rendű tudati elemek háttérbe szorulására (Muzur és mtsai, 2002; III/5. ábra).
III/5. ábra ide
III/3. táblázat ide
III/3. táblázat. A REM alvás tudatállapoti sajátosságai agy-elme összefüggésekben

Elme sajátosságok

Agyi sajátosságok

Éberség fokozott

agytörzsi kolinerg rendszer (retikuláris ébresztő rendszer része) intenzív aktivitása

Tartalmi gazdagság

talamusz aktivitása, koherens 40 Hz-es talamokortikális oszcilláció

Vizuális képek

kolinerg PGO aktivitás, alacsony szerotonin (?, ld. LSD hasonló hatása), vizuális asszociációs területek aktivitása

munkamemória és figyelem csökkent részvétele

csökkent prefrontális és hátsó parietális véráramlás, csökkent agyi noradrenalin-transzmisszió

mozgásélmények, vesztibuláris élmények

mozgatókéreg és vesztibuláris rendszer aktivitása

valószerűtlen tartalmi kombinációk, bizarrság

40 Hz-es talamokortikális oszcilláció ingerérzéketlensége, monoaminerg szabályozás hiánya

belátás hiánya, konfabulatív narratív struktúrák, időészlelés módosulásai

dorzolaterális prefrontális kéreg csökkent aktivitása

fokozott emocionális tónus

limbikus-paralimbikus aktiváció


Példák álmokra:

1. Mindent és mindenkit kifelé húznak. Mint minden más ember körülöttem, én is pánikba esek és próbálok megfogózni bármiben, ami még a földhöz van rögzítve… Egy keménykalapban és kis szívekkel díszített fehérneműben levő férfi elrepül fölöttem, és én megkérdezem tőle, hogy mi történik. Ő azt feleli: a nagy mágnes eljött (Williams és mtsai, 1992).

2. A téren voltam, ahol gyümölcsöket és zöldségeket árultak, és akartam venni valami paradicsomot, csak úgy hogy egyek…Volt egy csomó, de mind zöldek voltak…Aztán, némi keresgélés után, találtam néhányat, amik jobban néztek ki…Fölvettem őket, mind meglehetősen piszkos volt. Amíg én ezeket a paradicsomokat kerestem, megérkeztél egy barátoddal és te is akartál venni érett paradicsomot. Aztán ilyeneket mondtunk: „Nem, ezek közül a paradicsomok közül én veszem meg ezt, ez érett”; „Nem, én láttam meg először” (mondtam én); „Nem, én láttam meg először” (mondtad te)…Akkor megvetted és beleharaptál, pedig én nem kezdtem volna el enni. Egy pillanatra volt egy kis összezördülés, de aztán én felhagytam a nyugtalankodással. Te azt mondtad: „Ha veszel néhány zöldebbet, a nővéred ugyanúgy meg fogja enni.”, és én azt mondtam: „Honnan veszed? A nővérem már férjhez ment, így nem én vásárolok neki” (Cipolli és Poli, 1992).


III.1.1.6. Disszociált és átmeneti alvás-ébrenlét állapotok

Elalváskori hipnagóg hallucinációk

A NREM alvás 1-es stádiuma és a REM alvás közötti EEG hasonlóságára alapozva a REM-et először felszálló 1-es stádiumú alvásnak nevezték. Később a REM alvást jellemző izomatónia felfedezésekor a REM-et önálló alvásstádiumnak és az agy harmadik állapotának tekintették, ami azóta is uralja a szakirodalmat (Jouvet, 1998/2001). Lehetséges azonban, hogy a NREM alvás 1-es stádiumát képező szendergés tulajdonképpen egy rövid néhány másodpercig tartó kezdetleges REM alvás, vagyis az azonosítás fordított irányú (Nielsen, 2000). Erre utal az a következetesen megfigyelt jelenség, miszerint elalváskor az emberek nagyon élénk, vizuális hipnagóg hallucinációkat élnek át. Ezeket a hallucinációkat rendszeresen elfelejtjük, mivel az alvás további fázisai megakadályozzák az emlékezeti rögzülését. Az elalváskori bizarr hipnagóg hallucinációk elsősorban az érzelemmentesség tekintetében különböznek az álmoktól, erős érzelmek átélése ugyanis lehetetlenné tenné az elalvást vagy az álomba zuhanást. További sajátosság az aktív énábrázolás viszonylagos hiánya, ami azt jelenti, hogy gyakran passzív szemlélői vagyunk hipnagóg hallucinációinknak. Ez szintén megfelel az elalvás követelményének, mivel a valamelyest megtartott izomtónus mozgásokat idézhetne elő az alvó végtagjaiban. Viszonylag gyakran előfordul, hogy a hipnagóg hallucinációk csak színeket, formákat, azok váltakozását és keveredését jelenítik meg, és még egy lazán szerveződő vizuális reprezentációnak megfelelően sem rendeződnek (Foulkes, 1985; Bódizs, 2000a, b; Halász és Bódizs, 2001).

A neurofiziológiai és a pszichológiai hasonlóságok alapján tehát nem zárható ki, hogy az elalvás tulajdonképpen egy néhány másodpercig tartó kezdetleges REM-szerű folyamaton való átcsúszás után következik be (Nielsen, 2000). A hipnagóg hallucinációk patológiás formában olyan fokozottak, hogy megnehezítik az elalvást, és az emlékezetben is rögzülnek. Ezekben az esetekben az elalvás egy teljesen intakt, teljesen „kifejlett” REM fázissal veszi kezdetét. Alváskezdeti REM-ek narkolepsziában, egyes esetekben depresszióban vagy gyógyszerhatásra is előfordulhatnak.

Az ébrenlét alatti tapasztalatok megjelenhetnek a hipnagóg hallucinációkban. Ennek egyik példája a Silberer-jelenség, ami azt jelenti, hogy az elalvás előtti gondolatok szimbolikus képi utalásokban folytatódnak a hipnagóg hallucinációk során (Legewie és Ehlers, 1972). Az ébrenlét alatti pszichés tevékenység hipnagóg hallucinációkban való megjelenésének egy másik példája az, amikor az ébrenlét ideje alatt bizonyos ingerek nagyon sokáig fennállnak vagy sokszor ismétlődnek, majd elalvás közben érzékszervi benyomások formájában újra megjelennek. Ilyen az egész napos vonaton való utazás zakatoló hangjának megjelenése a hipnagóg hallucinációkban (ami napjainkban egyre ritkább), vagy az órákon át játszott számítógépes játékok képi elemeinek megjelenése elalváskor. A Tetris nevű játék gyakorlását követően kimutatták, hogy amnéziában szenvedő páciensek (kétoldali hippokampusz károsodást szenvedett személyek) hipnagóg hallucinációiban is megjelennek a játékból származó képek, akkor is, ha a személyek nem emlékeznek ara, hogy ilyet játszottak volna, vagyis az eredeti helyzetet elfelejtették (Stickgold és mtsai, 2000).
Példák hipnagóg hallucinációkra:

1. Ez egyszerűen csak egy teljesen értelmetlen folytatása volt a kottákról való gondolataimnak, azokról a kottákról, amelyeket meg akartam szerezni ma estére a quartetthez...Egyidejűleg láttam a hegedűtartómat és ezeket a kottákat, teljesen értelmetlenül jelentek meg, körülbelül úgy, ahogy az ember egy lexikon felütésekor tapasztalja (Legewie és Ehlers, 1972).

2. Egy erős napfényben úszó, különös fényhatású, narancssárga színű tengerpartot láttam. A levegőben, nem túl magasan a homok fölött egy kígyónak vastag, de mégis kígyószerű mozgásokkal haladó lény szállt el (saját példa).

3. Foulkes (1985) egyik kísérleti személye az elalvást néhány másodperccel követő ébresztéskor arról számol be, hogy egy várost látott, ami fölött egy hatalmas kéz integetett, beárnyékolva azt.
A NREM alvás és az ébrenlét keveredései

A NREM alvás és az ébrenlét átfedéséből eredő sajátos tudatállapotok az alvajárás, a félelmes éjszakai felriadás, valamint az ébredési zavartság formájában öltenek testet (Mahowald és Schenck, 2001). Közös jellegzetességük, hogy a mély NREM alvásból való részleges ébredés állapotának időben elnyúló változatai. A kéreg ezekben az állapotokban a NREM alvásra jellemző vagy a NREM alvás és az ébrenlét közötti átmenetet képező működésmóddal jellemezhető (az EEG-ben többnyire lassú hullámok jelentkeznek). Feltételezik, hogy az alvajárást az agytörzs primitív mozgásprogramokat tartalmazó rendszerének az aktiválódása jellemzi, ami nem társul a kérgi befolyás ébrenlétre jellemző sajátosságaival (Mahowald és Schenck, 2001). Egy alvajárásos epizódot sikerült funkcionális agyi képalkotó eljárással (SPECT) rögzíteni. Ennek során a fronto-parietális asszociációs kéreg NREM alvásra jellemző inaktivitása mellett, a hátsó cinguláris kéregben és a vermisben figyeltek meg aktivációt, ami egy egyelőre ismeretlen jelentőségű talamo-cinguláris pályarendszernek az alvajárásban játszott szerepére utal (Basetti és mtsai, 2000).

Alvajárásos epizódok közben a tudat disszociálódik a mozgatórendszer egyes elemeitől (Mahowald és Schenck, 2001), és neurofiziológiailag egy primitív, a hüllők ébrenlétére jellemző agyműködési mintázat valószínűsíthető (Nicolau és mtsai, 2000). Több olyan esetet leírtak, amelynek során az alvajáró személy agresszíven viselkedett vagy a hálótársának az életére tört. A tragikusan végződő esetek egyik közös jellegzetessége, hogy a támadó nemcsak hogy teljes mértékben amnéziás volt cselekedetére, hanem az indítékok is teljesen hiányoztak tettei mögül. Néha fennáll egy nagyon elmosódott benyomás egy meghatározhatatlan, képzelt veszélyhelyzetre vonatkozóan, ami az agresszív cselekedeteket motiválja. A támadás gyakran olyan személy ellen irányult, akivel az alvajárónak kifejezetten jó a kapcsolata és ébren sohasem ártana neki (Cartwright, 2000).
A REM alvás és az ébrenlét keveredései

A REM alvás és az ébrenlét állapotának átfedéséből származó módosult tudatállapotok közül a REM alvásos viselkedészavar, a narkolepsziában fennálló izomtónus vesztéssel járó kataplexiás rohamok, a delírium tremenst jellemző hallucináció (éber álom), valamint a megtartott önreflexióval jellemezhető világos álmodás a legismertebbek (Mahowald és Schenck, 2001).

A REM alvásos viselkedészavar az izomatónia REM alatti kialakulásáért felelős mechanizmus károsodása következtében előálló viharos mozgássorozatot jelent. A mozgások az álomtartalomnak illetve a megálmodott mozgásoknak felelnek meg, és nem illeszkednek az alvó valós környezetéhez (Mahowald és Schenck, 2001).
A NREM-REM keveredések és a status dissociatus

A NREM és a REM alvás keveredésével jellemezhető tudatállapotnak nincsenek klinikai tünetei, és az állapot egyedül az alvásdiagnosztikai eszközökkel regisztrálható. Az ébrenlét, a NREM alvás és a REM alvás állapotainak egyidejű keveredésével jellemezhető status dissociatus állapota viszont a REM alvásos viselkedészavar legsúlyosabb formája, ami az állapotok közötti határvonalak teljes elmosódásával jellemezhető. Viselkedéses kritériumok alapján a status dissociatusban levő páciens lehet ébren vagy alhat, elektrofiziológiailag azonban a három állapot jellemzőinek folyamatos keveredését észlelhetjük nála. Viselkedésesen definiált alvási periódusokban is állandó motoros nyugtalanság és vokalizáció jelentkezik. Súlyos alkohol megvonási szindrómák, olivo-ponto-cerebelláris degeneráció, a narkolepszia egyes esetei vezethetnek status dissociatushoz (Mahowald és Schenck, 2001). (ld. III/6. ábra)


III/6. ábra ide

1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   66


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə