Kamarás István ojd a. A. Milne: micimackó / micimackó kuckója munkafüzet




Yüklə 369.43 Kb.
səhifə1/12
tarix24.04.2016
ölçüsü369.43 Kb.
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12
Kamarás István OJD

A.A. Milne:
MICIMACKÓ / MICIMACKÓ KUCKÓJA


Munkafüzet

Bp. 1998. Raabe Klett Kiadó



TARTALOM

IRODALOMTÖRTÉNETI ISMERETEK

A szerzőről

A fordítóról

A Micimackó-könyvekről

A Micimackó-könyvek utóéletéről

Mit olvassunk még Milne-től?

A mű „cselekményének” vázlata

FELADATOK, KÉRDÉSEK

Átfogó kép

A szerkezet és az elbeszélés módja

Mese és valóság

Kérdések az egyes fejezetekhez

Átfogó értelmezések

A szereplők

Az illusztrációk

Játék

FÜGGELÉK

A fordításról

A fordítással kapcsolatos kérdések és feladatok

BIBLIOGRÁFIA

MEGOLDÁSOK



IRODALOMTÖRTÉNETI ISMERETEK

A szerzőről


Alan Alexander MILNE 1882 január 8-án született Londonban, szülei harmadik és leg­fiata­labb gyermekeként. Apja egy magániskola tanára. A nyolcosztályos gimnázium elvégzése után a világhírű cambridge-i egyetemen matematikusnak készül és szerkeszti a The Granta (Ösztön­díj) című diáklapot. Matematikus diplomával a zsebével szabadúszó újságíróként dolgozik Londonban. 1905-ben a Punch (a „punch” egyszerre jelent rumból és teából készült italt, lyukasztót, ütést és paprikajancsit) című szatirikus hetilap segédszerkesztője lesz. 1910-ben jelenik meg humoros írásai gyűjteménye The Day’s Play (Játék a mai napra) címmel. 1913-ban összeházasodik egy írónővel, Dorothy de Selincourt-tal, akit ő Daphne-nek (a babérfává változtatott nimfa) nevez, s későbbi könyvei többségét, a Micimackót is, neki ajánlja. 1914-ben, az első világháború kitörésekor önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik. A kiképzőtábor­ban írt színdarabját katonák mutatják be. 1916-ban Franciaországból kerül haza betegen. 1917-ben Londonban bemutatják első színdarabját, s megjelenik Once on a Time (Egyszer volt) felnőtteknek írt mesegyűjteménye. 1918-ban leszerel, ezután drámaírással foglalkozik. 1920-ban nagy sikert arat a Mr. Pim Passes By (Pim úr elhalad), máig leghíresebb darabja (amelynek regényváltozata A vörös ház rejtélye címmel magyarul is olvasható), és meg­születik egyetlen gyermeke, Christopher Robin. Írói munkásságában jelentős szerepet töltött be családja, különösen kisfia, aki számos vers, novella és színdarab megírására ihlette őt.

1924-ben lesz igazán népszerű gyerekverseivel. Világsikerű műve, a Micimackó (Winnie-the-Pooh) 1926-ban jelenik meg, folytatása két év múlva, köztük pedig egy másik híres verses­kötete. Ezután újabb színdarabokat és önéletrajzot ír, 1934-ben, ’40-ben és ’41-ben béke­kiált­vá­nyokat tesz közzé. Fia az újabb háborúban, mint pilóta, az angol légierőnél szolgál. Élete utolsó évtizedeiben sussexi birtokán él. 1951-ben amerikai körútra (könyvtárakba és könyves­boltokba) küldi fia játékállatait, amelyekről a Micimackó szereplőit formálta.

Mindig a vidámság, a jókedv, az öröm írója volt. Az atlétatermetű és élénk kék szemű, művelt, szellemes és liberális beállítottságú férfi szerfelett szerette az életet. Sok időt töltött a szabadban. Örömét lelte a játékban, kiváló golfozónak tartották. Utolsó könyve, esszék (mű­vé­szi igényű, egyéni hangvételű tanulmányok) gyűjteménye 1952-ben jelenik meg, négy évvel később, 1956-ban hal meg 74 éves korában. A halálra is úgy gondolt mindig, mint a „boldog kaland” végére.

Thomas Burnett SWANN amerikai irodalmár ezt írta 1971-ben Milne munkásságát feldol­gozó könyve előszavában:

„Milne gyakran panaszkodott, hogy a Micimackó háttérbe szorította nem csak őt magát, hanem a felnőtteknek írott műveit: regényeit, színpadi műveit, novelláit és tanulmányait. Sok igazság van ebben. Szinte mindenki ismeri a Micimackót, ha máshogyan nem, mint Walt Disney-filmet, azonban A.A. Milne neve alig ismert az 1930 előtt születettek, de még az őt túlélő kortársak számára, s ha valakit megkérsz a Micimackót ismerők közül, hogy nevezze meg valamely másik művét, talán még megkérdezi, hogy ‘Nem ő írta azt a komé­diát, amelynek az a címe, hogy Pim úr elhalad?’ Valóban írt ilyen komédiát, s számos hasonlóan szellemeset, valamint egy klasszikus detektív történetet, A vörös ház rejtélyét. Mindez nem jelenti azt, hogy mellőzném magát Micimackót és barátait, Nyuszit, Tigrist, Malackát és a többieket. Ők kétségkívül Milne legremekebb teremtményei, csupán azt szeretném, ha lenne helye a könyvespolcon Milne kisebb, de azért elismerésre méltó mű­veinek. Milne nem volt nagy író, de a kisebb írók között kitűnik meglepő változatosságával és kellemes hóbortjaival. Hatalmasnak nem nevezhető, de kellemesnek igen, és nem csupán akkor, amikor a Százholdas Pagonyban sétálunk Micimackó társaságában.”

Ami Milne munkásságának egészét illeti, más irodalmárok és kritikusok sem látják más­kép­pen, a Micimackó-könyveket viszont többen a világ legjobb irodalmi művei között tartják számon.


A fordítóról


KARINTHY Frigyes (1887-1938), akit az irodalomtudósok közül sokan a huszadik század legszélesebb érdeklődésű, legtermékenyebb és legnépszerűbb magyar alkotójának tartanak, öt évvel később született, mint Milne, 1887-ben Siófokon. Iskolai tanulmányaiban nem jeles­kedik, de még nincs tizennégy éves, amikor a Magyar Képes Világban megjelenik fantasztikus regény-kísérlete. Érettségi után előbb matematika-fizika szakon tanul, majd orvostanhallgató, ám - a matematika iránti érdeklődésen kívül ebben is Milne-hez hasonlóan - újságíróként helyezkedik el, s az első világháború kitöréséig elsősorban mint humorista válik ismertté. Az irodalmi karikatúrákat tartalmazó Így írtok ti 1912-ben, a Tanár úr kérem című novelláskötet 1916-ban jelenik meg. Míg Milne évtizedekkel később, ő még az első világháború idején fellép az esztelen pusztítás és az elemberteledés ellen.

Karinthyt mindig foglalkoztatta férfi és nő kapcsolata, ez a témája Utazás Faremidóba (1916) és Capillária (1921) című fantasztikus regényeinek. Költészete és novellisztikája is jelentős. 1936-ban agydaganatot állapítanak meg nála, Stockholmban megoperálják. A műtétről, s egyút­tal életről és halálról szól egyedülálló könyve, az Utazás a koponyám körül (1937). A gyó­gyu­lás csak átmeneti, váratlanul hal meg 51 éves korában. Legfontosabb műveit is csak mellék­termékeknek tekintette, mert élete nagy vágya az Új Enciklopédia, egy korszerű foga­lom­tisztázó mű, elméleti és gyakorlati tájékoztató a század emberének. Műfordítóként is je­len­tős, ebben a vonatkozásban Swift Gulliverje mellett éppen a két Micimackó-könyv (1935 és 1936) a legsikerültebb vállalkozása, amelyet a szakemberek közül sokan a magyar műfor­dítás-irodalom kiemelkedő teljesítményének tartanak.

A „halandzsa” az értelmező szótár szerint „értelmes beszédnek ható értelmetlen vagy össze­füg­géstelen szöveg”, illetve „mellébeszélés”. Karinthy Frigyes esetében azonban a halandzsa: játék és kísérlet a nyelvvel. Minden igazi író nyelvművész, Karinthy emellett nyelvbűvész vagy nyelvzsonglőr is. Méghozzá többféle műfajban. És nagy játékos. Akkor is, amikor paródiát ír, akkor is, amikor barátait tréfálja meg, akkor is, amikor társasjátékokat talál ki, és persze akkor is, amikor a Micimackót fordítja. Író és művész barátaival, akár a gyerekek, pén­ze­ket dobáltak le a járdára, és azon mulattak, milyen izgatottan keresgélnek a járókelők, mint fordítják ki zsebeiket, hogy megnézzék, nincs-e rajtuk lyuk. Jóbarátjával, századunk nagy író­já­val sokféle játékot eszeltek ki. Gyakran játszották azt, hosszú órákon át, hogy öregek: órák hosszat köhögtek, krákogtak, derékfájásról panaszkodtak egymásnak. Volt egy találmánya - máig nem derült ki, hogy komolyan gondolta, vagy ezzel sikerül mindenkit megtréfálni -, egy gumiból készült felfújható földgömb. „Hogy ez milyen nagyszerű - mondta -, például hajó­törés alkalmával a vízbefúló előveszi a zsebéből, felfújja, és pontosan tudni fogja, hogy a földgolyó hányadik szélességi és hosszúsági fokán fúlt a tengerbe.” Csodálatosan értett a „kicsoda, micsoda” játékhoz. Például feladták neki a következőt: „Micsodára kicsoda micsinál a micsoda?” Ő abban a minutában rávágta: „Talpra magyar, hí a haza!” Arra pedig, hogy „Kicsoda micsináld a kicsodát, micsodával, micsodával?” azonnyomban azt felelte: „Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel”. Az „álmomban két macska voltam és játszottam egymással” nyelvi bűvészmutatvány megalkotója egy pillanatra sem hagyja abba a játékot: „És amikor egy rezgő szakállú miniszterrel beszéltem egyszer, és ő azt mondta ‘mérle­geljen!’ [jól gondolja meg], azt felelte neki az én lelkem titokban: ‘mér ne legeljek?’. Jó hitvesemnek pedig, aki csitított, hogy nem mérgelődjek, annyit válaszoltam, „mér ne gelődjek”. A követ­kező néhány sor a fordító Karinthyt is jellemzi: „Én tudom például, hogy a ‘naplemente’ az egy szép magyar szó. De nekem olaszosan ejtve tetszik, hangsúly az utolsó előtti szótagon, így: ‘naple-mente’, vagy franciása: „naplömant’. Én, ha egy angol regényben tizenegy boros­tyánfésűről van szó, egy pillanatig nem felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni, így: ‘eleven embercomb’.” (Tudniillik: eleven = tizenegy, amber = borostyán, comb = fésű.) A következő néhány sorból pedig a Micimackó-könyvek olvasója - habár itt magyarról magyarra fordítanak, persze nem akárhogyan - ráismerhet a már szállóigévé vált „Nyáron nyaralok, télen telelek, A Trotechnikus, az mindig Elek” szerzőjére is:

„Zavartalanul átadhattuk magunkat az alkotás örömének.

- Ma kuruc verset fogunk írni.

- Tisztán halandzsa, vagy lehet benne szó is?

- Tiszta halandzsa. Műfajszerű.

És már diktálta:

DOBORZA!

Huj, koszmabég, huj, kereki!


Vatykos csuhászok vereki!
Dengelegi!...

Különösen jól sikerült vers volt, tele kurucos tűzzel, régies zamattal. Sajnos nem emlék­szem már az egészre, csak a refrén cseng még a fülembe: ‘Ne mánd, ne mánd a vereszt!’.”


  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə