Ady Endréről: (1877-1919) Új versek előzményei




Yüklə 27.92 Kb.
tarix20.04.2016
ölçüsü27.92 Kb.
Ady Endre: Új versek

Ady Endréről: (1877-1919) Új versek előzményei:

Érmindszenten született, apja Ady Lőrinc, anyja Pásztor Mária.

Gimnáziumi tanulmányait a nagykárolyi piaristáknál kezdte meg, de Zilahon, a református gimnáziumban fejezte be, ahol megírta első verseit is.

Apai kérésre a Debrecenben jogot kezdett tanulni, de sosem fejezte be.

1900-ban a nagyváradi Szabadság (kormánypárti lap) munkatársa lett, később a Nagyváradi Naplónál dolgozott, itt vált kitűnő újságíróvá, publicisztikája előbb ért be, mint költészete. Támadó, harcos magatartása már megalapozódott, ami az Új versekben tetőzik.

Első két verseskötete a Versek (1899-bem Debrecenben jelent meg) és a Még egyszer (1903) nem hozott Ady számára hírnevet. A kötetek még utóromantikus verseket tartalmaznak. A Még egyszer egyes darabjaiban feltűnnek olyan jellegzetes Ady-motívumok, amik később sokszor visszatérnek. (pl.: kín, fény, láp, Gangesz-part, szent napkelet)

1903-ban Diósyné Brüll Adél a Nagyváradi Naplón keresztül figyelt fel Adyra, és azzal a céllal tért haza Párizsból, hogy kiemelje Adyt a vidéki kisváros szűk lehetőségei közül. A nagyvilági nő elvitte Párizsba, ahol megismerkedett a nyugati költészet újdonságaival, például Baudelaire verseivel. Brüll Adél és Ady között különös kapcsolat alakult ki, hiszen a nő házas volt. A hozzá írt verseiben Lédának szólítja az asszonyt.

1905-ben a liberális szellemű Budapesti Napló munkatársa. Több száz publicisztikai írást és novellát jelentetett meg, amikben már találkozhatunk az újszerű versnyelvvel, ami az Új verseket jellemzi. Ebben az évben megjelent egyik publicisztikai írása, az Ismeretlen Korvin-kódex margójára, ami a Nyugat-program egyik legfontosabb előzményének tekinthető. Fő gondolata, hogy a magyarságnak a nyugat-európai kultúra felé kell fordulnia, és a Nyugat-Kelet között úszkáló kompország helyett Nyugatra vezető hídnak kell lennie Magyarországnak.

1906-ban másodszorra is Párizsba utazott egy évre.

1908-tól haláláig a Nyugat főmunkatársa.

1919-ben halt meg vérbajban.

Az Új versekről:

1906-ban jelent meg harmadik verses köteteként. A magyar klasszikus modernség kezdeteként, korszaknyitó köteteként tartják számon. Ez a kötet hozta meg a hírnevet Ady számára.

A kötetet Lédának ajánlja, hiszen ő volt az, aki kiemelte a vidékről.

A cím jelzője, hogy ’új’ a korábbi költemények felülmúlásán túl a magyar irodalom újdonságát is jelentheti. Újfajta verselés, újfajta stílus, újfajta elrendezés (a verseknek=ciklusok).

A versek meghökkentően másról és másképpen szólnak. Épp ezért a kortársait úgy osztotta két táborra, hogy megértették-e vagy sem, nem pedig tetszés szerint.

Tudatosan összeszerkesztett kötet, a verseket ciklusokba rendezte, Baudelaire A romlás virágai c. kötete nyomán. A cikusokon kívül helyezett el egy-egy ars poeticus vezér- és záróverset. A további kulcsfontosságú verseket a ciklusok középére helyezve emelte ki (pl.: A daloló Párizs). A versek nem csak önmagukban értelmezhetőek, más darabokkal is összecsengenek. A magyar Ugaron és A daloló Párizs ciklus versei párokat alkotnak (közös képek, hasonlatok stb.) A számmisztika is felfedezhető Ady verseiben, például szereti a hármas címeket használni (néha nem számítva az a/az/és-t).



A vezérvers:

A kötetet a Góg és magóg fia vagyok én… kezdetű cím nélküli vers nyitja.

Többszöri ismétléssel hangsúlyozva jelenti be az újítást (6x jelenik meg az új szó).

Térben és időben egymástól távol eső szimbolikus tartalmú tulajdonnevekkel érzékeltet. Történelmi utalások: Góg és Magóg (Bibliában szereplő Istentől elhagyatott pogány népek fejedelmei; Anonymus szerint Magógról nevezték el a magyar népet, Ady egyik cikkében így ír: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti” 1) Verecke (Vereckei-szoros) Dévény (Tört.-i Magyarország nyugati kapuja, itt tör be a Duna a Kárpát-medencébe.) Vazul (Árpádházi herceg, aki összeesküdött Szt. István ellen, ezért megvakittatták és ólmot öntöttek a fülébe) Pusztaszer (7 honfoglaló vezér itt kötötte meg a vérszerződést). Nem mindegyik szimbólumot tudjuk értelmezni, hisz ez a szimbolizmus lényege, hogy csak sejtet. Ám a Verecke-Dévény szembeállítás, bizonyosan a keleti-nyugati kultúra ellentétét fejezi ki. Az ezek közötti kompország Magyarország, mint ahogy az a már említett Ismeretlen Korvin-kódex margójára c. publicisztikában szerepel. Vazul szerepeltetése külön gondot jelentett az értelmezőknek: hogyan képviselheti a pogány lázadó az újat - érveltek -, mikor Szent István király ellen lázadt, akinek a magyarság fönnmaradását köszönheti? De Adyt nem a történelmi szerep érdekelte, hanem a XX. század eleji következményei. A Szent Istvánra hivatkozó állam és egyház rendíthetetlennek látszó, elnyomó hatalmával szemben önmagát is pogány - az ősi, romlatlan magyarságot képviselő - lázadónak érezte.2

A vers egy ars poeticus programvers, a lírai én egyaránt tekinti magát a keletről hozott értékek örökösének valamint a nyugatra tekintő új költészet megteremtőjének. Ezt a két szerepet akarja egyesíteni.

A vers legfontosabb belső szervező elve, összetartó eleme az ellentét, pl. lemondás, reménytelenséggel („hiába döngettem kaput falat”) szemben az eltökélt küzdés vágy („mégis” 3x) Későbbi költeményeiben is gyakori a hiába-mégis kettősség.

Verselése egész furcsán időmértékes és ütemhangsúlyos egyszerre.

A Záró vers: Új vizeken járok

A versben rengeteg a költői kép, fő szimbóluma a hajó toposz, ami az életet, a sorsot jelenti. „A Holnap hőse” a lírai énre vonatkozik, mivel ez is ars poeticus vers, ezért a lírai én Ady. A holnapot ki akarja emelni, ezért írja nagybetűvel. A holnap kapcsolatba hozható a kötetcímmel, úgy is lehet értelmezni, hogy annyira új, hogy csak holnap, a jövőben fogják hősként tisztelni. A „ne félj” felkiáltás egyfajta biztatás önmaga számára, hogy később szeretni fogják, szemben a jelennel, amikor sokan támadják. A hajó száguldásához a repülés képei kapcsolódnak (ez már nem csak a költészetben használatos, a való életben is szoktuk mondani). A címmel együtt 7x szerepel a versben az új szó, illetve a „szűzi vizek” is ezt fejezi ki. A szűzi víz az érintetlen terültet jelképezi, ahol még senki nem járt – ez is Ady újfajta költészetére vonatkozik. Ugyanezt akarja mondani a 4. versszakban, „nem kellenek a megálmodott álmok” vagyis nem akar a régi úton járni. Az utolsó szakaszban („Én nem leszek a szürkék hegedőse”) valami nagyobb dolgot akar alkotni, ahogy ez minden ember vágya, hogy kilépjen a szürke hétköznapiságból. Ezt akarja elérni bármilyen módon, bármely véglettel. Az ellentétek egyesítése újra megjelenik: „hajtson a szentlélek, vagy a korcsma gőze” – szentlélek által, vagyis ihletből írjon, vagy az alkohol által, szent vagy profán dolog miatt mindegy, csak írjon újat. A cél szentesíti az eszközt.

A vers szerkezete a türelmetlenséget, az élet és a költészet sürgető birtokbavételének vágyát fejezi ki: a versszaknyitó sorok megismétlése a versszak utolsó sorában; a halmozás („kínok, titkok, vágyak”); az alliterációk („vágyak vizén”; „Holnap hőse”). A rövid felszólító harmadik sor mind az öt strófában megjelenik, a nyomatékosítás kifejezése, ami szorongásról is vall (mint ahogy a már említett „ne félj” biztatás is).3

Egy magabiztos mondattal („Én nem leszek a szürkék hegedőse”) zárja a verset, ahogy a kötetet is, hirdetvén a jövő terveit.



Ciklusok:

Léda asszony zsoltárai:

A cím szokatlan kifejezéseiből, egyrészt feltételezhetjük, hogy a ciklus szerelmes verseket tartalmaz, hiszen a címben egy női név áll (görög mitológiából is ismert4), ám ezzel szemben ál hogy a címzett egy férjes asszony, és különös, az is hogy a versekre a Bibliából ismert, Istenhez szóló közösségi énekek műfaji megnevezése utal (zsoltár meghat.)



Héja-nász az avaron

A ciklus utolsó verse. A szerelmi költészet hagyományos szabályait elhagyja, ebből következik hogy, nehezen értelmezhető, a korabeli olvasók sem értették. A romantikában a szerelem egy pozitív, mindenféle szenvedéstől mentes beteljesülés volt. Ám Adynál a szerelem vad, összetett és ellentmondásos érzésekből áll. Sok benne a szenvedély, de a fájdalom és a gyűlölet is megjenik.

Központi képe a ragadozó héja pár, amit kezdetben csak egy pár szerelmére vonatkozik (Adyékra: E/2-mi „kelünk”, „megyünk”, „szállunk”), a második verszak terjeszti ki minden szerelmi kapcsolatra (tágabb értelmezésben akár az életre)

A versben térbeli és időbeli mozgások is vannak, a madarak felgyorsuló, majd lassuló mozgása, térben fentről lefelé tart, időben a nyárból az őszbe, vagyis az életből a halálba vezet. A szerelem és az elmúlás összekapcsolódik a sorsszerűséggel, a természet rendjével. Meg kell jegyezni, hogy ez nem egy szakító vers, Adynak és Lédának ilyen cívódó, marakodó volt a kapcsolata.



A magyar Ugaron5:

A tájversek hagyománya, ám itt a lírai én és a környezetének a viszonya áll a középpontban, a táj mindig valami szimbolizál. Az utóromantikához szokott olvasók könnyebben értelmezték, értették a verseket, épp e cikus versei váltották ki a legnagyobb visszhangot, mindenki fölháborodással fogadta a versekből áradó nemzetostorozó indulatot.

Az ugar átvitt értelemben a társadalmi-kulturális elmaradottságot, ki nem használtságot jelenti. Jelzője (hogy magyar) egyben konkrét helyet is kijelöl, eszerint Magyarországra vonatkoztatható. A rész az egészet jelöli, vagyis szinekdoché. A ciklus sok versében használja ezt a költői ezközt.

A hortobágy poétája:

A cím szerint a lírai én Hortobágyon született tehetséges költő (1-3 verszak), de nem ír, helyette pásztorkodik, a környezete nem engedi kiemelkedni (4 vsz.).

Itt is egy szinekdoché, Hortobágy=Magyarországgal, ami nem engedi kibontakozni a tehetségeket.

A Tisza-parton:

A versben ellentétben áll a két folyó, a Tisza és a Gangesz. A Gangesz ismeretlen, titokzatos, egzotikus és szent folyó, pozitív értékek tartoznak, a Tisza viszont ismerős folyó,negatív értékek.

Az első verszakban a lelki ember szerepel, aki a Gangeszhez kötődik, az Isten, a művészet és a szépség (szív-harangvirág) a fontos számára. Itt a beszélő önjellemzése, a második strófában a környezet szemlélete válik fontossá. A szemlélő belső értékei, a külső jelenbeli környezetben pusztulásra van ítélve. A gémes kút (például) nem úgy van jelen, ahogy a petőfi és arany költészetében, mint egy természeti tájba bele illő elem, hanem az elmaradottság szimbóluma ként. A gémes kúttal együtt szereplő összes szimbólum Magyarorszá jelképei, újabb szinekdoché.

Az utolsó sorban feltett költői kérdés, elkeseredettséget, indulatot iróniát stbn egyaránt kifejezhet.



A magyar ugaron:

A cikus címével megegyező verscímet az utolsó vers viseli a ciklusban.

A szemlélp szemében a magyar ugar elvadult durva táj, ahol minden és mindenki pusztulásra van ítélve. A szimbólumok sora nem egy vizuálisan elképzelhető konkét tájat ábrázol. Az elvadult táj, szemben áll az ős szúzi földdel.

Az 1-2 verszakban a lírai én még a cselekvő, felfedező szándék az aktív, ezt jelzi a szépséget kultúrát számonkérő felkiáltó kérdés („Hát nincsen itt virág?”) A 3-4. verszakban az Ugar válik cselekvőé, az indarengetek megmozdul és tehetetlenné teszik a lírai ént. Itt is egy szinekdochéval fejeződik ki a magyarirszági közösségben való elveszés.



A daloló Párizs:

A magyar Ugaron verscsoportjának ellenpontozásaként olvasható.

Párizs az európai kultúra, a művészetek fellegvárának számító világváros Ady számára a modernséggel, a szabadsággal, és a polgári civilizációval való találkozást jelentette.

A Szajna partján:

A Tisza parcon című versre rímel, ugyan úgy két folyó áll ellentétben.

Személyiség osztottság: úgy érzi egyszerre él két világban, az egyik, a szajna az értéket világa, de nem tud elszakadni a másik világtól, de összeegyeztetni sem tudja a ketőt. A Duna partján élő az eredeti, mert úgy használja, hogy a Szajna parton élő „a másik”.

Szűz ormok vándora:

A kötetzáró ciklusba olyan versek kerültek, amelyek nem illenek a többi ciklusba, ugyanakkor részben átfogják, megismétlik azok témáját. A cím a lírai én nagyra törő vágyait az ismeretlent birtokba venni akarását is jelölheti. Az orom szóról a görög Parnasszusra6 is asszociálhatunk, így költészetjelképként is olvasható.



1 A vers, és az idézet: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/gog.htm

2Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/palyae.htm

3Tankönyv

4Léda a görög mitológiában Spárta legendás királynéja, Tündareósz király felesége, akit Zeusz hattyú alakjában elcsábított, így született Szép Heléna Polüdeukész. http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9da_(mitol%C3%B3gia)

5Értelmező kéziszótár: termőképesség javítása érdekében pihentetett, felszántott, ám bevetettlenül hagyott földterület

6 Görögországi helység, a görög mitológiában Apollón és a múzsák kedvelt tartózkodási helye.


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©azrefs.org 2016
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə